Azon kívül hogy az újdonsült anyuka és apuka teljesen új érzelmeket él át, egy sor különleges, addig nem ismert tevékenységet is meg kell tanulniuk azért, hogy megfelelően el tudják látni pici gyermeküket. A pelenkázás kérdésköre éppen ezért gyakran már a gyermekvárás időszakában figyelmet kap.
Történelmi szempontból világszerte eltérő módszerekkel találkozhatunk. Például az afrikai és ázsiai országokban a múltban a picikre nem adtak pelenkát, ahogy a jelenben sem ez jellemző, a gyermekek így már 8-9 hónapos korukban megtanulják a bili használatát. Régen egyes indián törzseknél az anyák frissen szedett fűcsomókkal bélelték ki a nyúlbőrből készült pelenkahuzatot. Az egyiptomiak, az aztékok, a rómaiak és még sokan mások a ránk maradt régészeti leletekben is megemlítik a pelenka használatát. Minden korban jelen volt valamilyen formában az igény és ez minden szülőt érintett, függetlenül attól, hogy nemesi származású vagy a legszegényebb rétegek közül kikerülő anyuka volt az illető.
Az 1800- as években, az iparosodott országokban már négyzet alakúra szabott vászonnal igyekeztek elrendezni a picik tisztába tevését, a rögzítéshez pedig biztosítótűket használtak, ami nem tűnt túl biztonságos vagy kényelmes megoldásnak. Egy ilyen pelenka ráadásul folyton átszivárgott, így nem nehéz elképzelni, hogy mennyi fájdalmas kiütést, bőrproblémát okozott mindez a kicsik számára.
Az emberiség csak azután helyezte középpontba a pelenkakiütés csökkentésének módjait, hogy a tudomány megismerte a baktériumokat, a vírusokat, illetve a gombákat, és megértette, hogyan kell azokat elpusztítani. A 20. század elején emiatt már bevett szokás volt felforralt vízben kifőzni a textilpelenkákat.
Az eldobható pelenka az 1940-es évek elején robbant be a köztudatba és világszerte megváltoztatta a pelenkázási szokásokat. Sokkal egyszerűbbé és higiénikusabbá tette az egész folyamatot. Az eldobható pelenka első prototípusa lényegében hagyományos szövetpelenka volt, melyre egy műanyag bevonat került, az addig rögzítésre használt biztosítótűket pedig felváltották a praktikus műanyag kapcsok.
A 60-as évektől kezdve az eldobható pelenka rohamos fejlődésnek indult, az egyre korszerűbb technológiák jóvoltából folyamatosan újabb és újabb megoldások születtek. A szövetet cellulózra cserélték egy évtizeddel azután, hogy az első eldobható egészségügyi betét is megérkezett a piacra.
Az ezt követő évtizedekben folyamatos kísérletek mentén igyekezett az ipar kiszolgálni a kicsik és az anyukák igényeit. Megjelent a tépőzár, maximalizálva lett a nedvszívó képesség és a kórokozók elleni védelem. Ma már nedvességjelző csík jelzi, ha eljött a peluscsere ideje, és a pelenka teljesen igazodik a kisbabák anatómiai igényeihez. Méretezés tekintetében sincs hiány, az újszülöttekre való peluson túl mini, midi, maxi, junior és annál nagyobb méret is a szülők rendelkezésére áll. Sok pelenka akár tíz-tizenkét órán át tartó szárazságot képes nyújtani és teljes éjszakán át tartó szivárgás elleni védelemmel büszkélkedhet.
A pelenkázás több évig tartó folyamatot is lefedhet, ezért fontos, hogy olyan forrásból szerezzük be a kicsik tisztasági eszközét, mely megbízható a minőség vonatkozásában, valamint árban is kedvező. Szerencsére több pelenka diszkont rendelkezik változatos árukészlettel és kimondottan pénztárcabarát pelenkacsomag is a rendelkezésünkre áll a választék soraiban, így olyan kiszerelésben is hozzájuthatunk a termékekhez, ami a anyagilag sem ró terhet a családi kasszára.
Utazáshoz vagy védőnőhöz tett látogatás során kiváló szolgálatot tesz egy pelenkázó alátét, így a pelusokon túl, ezt is érdemes beszereznünk. Ezzel megóvhatjuk a felületeket és sok kellemetlenségtől kíméljük meg magunkat. A babánkat egy pillanat alatt tisztába tehetjük úgy, hogy nem hagyunk semmilyen nyomot magunk után. Ráadásul a szobatisztaságra szoktatás időszakában ágybetétként is használható, mivel nem engedi át a nedvességet.
(Szponzorált tartalom)