A tudomány mai állása szerint, a glükozamin az ízületi porckopás elleni harc egyik legerősebb fegyvere. Miután befejeződik az ember testi fejlődése, a csontok és a csontok végén található porcszövetek, illetve a porcok megfelelő súrlódását biztosító porcfolyadék termelődése megáll. Innen már csak lefelé vezet az út a lejtőről és az évek folyamatos fizikai terhelése következtében ezek az anyagok kopni kezdenek. A felnőttek nem egészen 20%-át érintő jelenség sajnos az öregedés velejárója.
A glükozamin igazából egy aminocukor, pontosabban az egyik legelterjedtebb monoszacharid a természetben. Pechünkre semmilyen ételben nem található meg, annál inkább a baktériumokban, gombákban és rovarokban. A szakemberek a legtöbb esetben a rákok és a kagylófélék kitinpáncéljából nyerik ki a porckopás kezelésére szolgáló anyagot, úgynevezett hidrolízises eljárással.
A szóban forgó, akár vény nélkül is kapható termékeket, krémek, gélek és tabletták formájában is megvásárolhatjuk, de utóbbi változata a leghasznosabban felszívódó és a leggyorsabban ható a felsoroltak közül. Miután ez a speciális szénhidrát bekerül a szervezetünkbe, elkezdi regenerálni a porcokat és meggátolja azon enzimek működését, amelyek a porcszövetek szétbomlásáért felelnek. Ezenfelül segíti a porcfolyadékok előállítását, ezzel biztosítva a csontjaink folyamatos „kenését”.
Ezek a tények bár bámulatosan hangzanak, mégis van néhány feltétel, illetve betartandó szabály, amivel mindenképp tisztában kell lennünk. Amennyiben allergiások vagyunk a kagylófélékre, szorítkozzunk a gombákból kinyert hatóanyag felhasználására. Vegyük figyelembe, hogy a fentebb taglalt anyag gyengíti a kemoterápia hatékonyságát. Végezetül, ne lépjük túl a napi fogyasztásra javasolt 1500 gramm mennyiségét, mert azzal nem csupán megemelhetjük a vércukorszintünket, de akár a diabétesz kialakulását is kockáztathatjuk.
(Szponzorált tartalom)