Néha még akkor sem vesszük komolyan a saját biztonságunkat, ha tisztában vagyunk a kockázatokkal. Ennek hátterében nem csupán lustaság vagy időhiány áll, hanem a sajátos gondolkodásmódunk, társadalmi beidegződések, sőt még az is, hogy mit hiszünk a külvilág elvárásairól.

De vajon hogyan működik mindez a gyakorlatban?

1. Egy apró „nem lesz baj” érzés

Találkoztál már azzal a gondolattal, hogy „ugyan, velem úgysem történhet semmi”? Ez az úgynevezett optimista torzítás, amikor a fejünkben tudjuk, hogy a veszély valós, mégis azt hisszük, minket elkerül.

Ha építkezésen dolgozol, könnyen legyinthetsz, mondván: „Csak öt percre megyek fel oda, nem éri meg elővenni a sisakot.” Az emberi agy szereti a rövid távú kényelmet, így sokszor egyszerűbb letudni a feladatot anélkül, hogy bajlódnál a felszereléssel.

De tényleg érdemes kockáztatni?

2. A többiek véleménye – tényleg számít?

Talán nem is gondolnád, mennyire befolyásol, hogy mások mit csinálnak körülötted. Ha a munkatársaid sem használnak kesztyűt vagy védőszemüveget, akkor benned is kialakulhat az érzés: „Biztos túllihegném a dolgot, ha felvenném.”

Vagyis a csoportnyomás és a társadalmi elvárások sokszor erősebbek, mint a józan ész. Még akkor is, ha csak vélt elvárások, és valójában mindenki jobban örülne, ha mindenki vigyázna magára.

Kérdés, hogy mersz-e eltérni a többségtől?

3. Kényelem vagy kényelmetlenség?

Nem tagadható, hogy sok védőfelszerelés nehéznek, merevnek vagy épp túl melegnek tűnhet. Ki szeretne egész nap szorító, levegőt alig engedő cipőben dolgozni? De vajon tényleg annyira kényelmetlenek ezek? Manapság már rengeteg modern anyag és ergonomikus szabás létezik, amelyekkel a védőruházat nem feltétlenül jelent szenvedést.

A kérdés inkább az, hogy megismered-e azokat a lehetőségeket, amelyekkel csökkenthető a kényelmetlenség. Érdemes lehet próbálgatni, tesztelni, kísérletezni – hosszú távon sokkal jobban megéri, mint egy esetleges sérülésből felgyógyulni.

4. Miért állsz ellen a szabályoknak?

A szabályszegésnek sokszor van egy kis lázadó bukéja, nem? Mintha valami plusz töltet lenne abban, ha „bemutatsz” a kötelező előírásoknak. Ez azonban sokkal gyakoribb fiataloknál vagy olyan munkahelyi kultúrában, ahol a keménykedés menőnek számít.

Érdemes azonban feltenni a kérdést: kit is akarsz igazán meggyőzni arról, hogy milyen bátor vagy? A baleset bekövetkeztekor a „bátorság” nem sokat ér. Lehet, hogy éppen ez a gondolatmenet visz közelebb ahhoz, hogy elfogadd a szabályok értelmét.

5. Motivációk és ösztönzők

Felmerülhet benned: „Mi motiválhatna arra, hogy rendszeresen használjam a kesztyűt, sisakot vagy védőszemüveget?” Talán segít, ha látod, milyen gyakran történnek balesetek hasonló munkakörnyezetben. Vagy ha részt veszel egy gyakorlati bemutatón, netán kipróbálsz egy baleset-szimulációt, sokkal inkább ráébredsz, mit is jelent egy hirtelen sérülés kockázata.

A vállalati kultúra is rengeteget számít: ha jutalmazzák és elismerik azokat, akik betartják a munkavédelmi előírásokat, könnyebben beépül a fejekbe a „jobb félni, mint megijedni” elv.

6. Mit tehetsz most azonnal?

Te is érezheted, hogy a biztonság nem kizárólag arról szól, milyen munkavédelmi felszerelések állnak rendelkezésedre, hanem arról, hogy hajlandó vagy-e élni velük.

Első lépésként gondold át, mikor és miért nem hordtad eddig a szükséges felszerelést. Lehet, hogy észre sem vetted, mennyire megkönnyítheti a munkát egy jól megválasztott kesztyű vagy cipő. Egy próbát megér: tegyél egy kísérletet, és figyeld meg, mennyiben változik a komfortérzeted, ha időben, helyesen veszed fel a védőruhát. Felmerülhet benned a kérdés: „Nem kellett volna ezt már régen megtennem?”

7. A döntésed tétje

Minden alkalommal, amikor elhanyagolod a védőfelszerelést, tudat alatt azt mondod: „A mai napot megúszom.” Ez gyakran tényleg így alakul – többnyire nem történik semmi.

Csakhogy egyszer is elég, ha a szerencse elpártol. Érdemes belehelyezkedni abba a gondolatba: mit veszíthetsz? Akár a munkaképességedet, az egészségedet, a hosszú távú jóllétedet. Hajlandó vagy egy pillanatnyi kényelemért ekkora rizikót vállalni?

A végső kérdés talán így hangzik: vajon milyen úton juthatsz el oda, hogy a munkavédelmi eszközöket ne kötelességnek érezd, hanem a mindennapi rutin részeként, magától értetődően használd? Készen állsz arra, hogy változtass az eddigi hozzáállásodon, és tudatosan vezesd be a „biztonság” fogalmát a hétköznapjaidba?

(Szponzorált tartalom)