Bár a lelkünk mélyén tudjuk, hogy az egész csak szimuláció, az igazán valósághű szabadulószobákban teljes mértékben cselekvő főszereplőnek érezhetjük magunkat, aki épp most csöppent egy teljesen új világba. Az agyadat garantáltan elborítja az adrenalin, és sokszor a saját reakcióid és ötleteid is meglepnek. Ennek titka, hogy olyan környezetbe és olyan szituációba kerülsz, amit eddig még biztos, hogy nem volt alkalmad megtapasztalni: jó példa erre a Neverland zárt osztály szabadulószobája, ahol egyenesen a kegyetlen 50-es évekbe repülhettek vissza.
A való életben mindent olyan könnyű megtervezni: sokszor azon kapjuk magunkat, hogy szinte percre pontosan beosztjuk a napjainkat. Más kérdés persze, hogy ezeket egyáltalán nem könnyű betartani, és sokszor fel is borulnak különböző okok miatt. Egy szabadulószobában pontosan és tisztán láthatjuk, milyen az, amikor tényleg lehetetlen tervekre alapozni: szinte semmi nem az, aminek látszik, és semmi nem úgy történik, ahogy várnánk. Ez a tapasztalat egy egészen szokatlan típusú alkalmazkodást igényel - ám ha a játék ideje alatt egyszer ráérzünk az ízére, nagy valószínűséggel a hétköznapokba visszalépve is hasznát vesszük majd.
Te ismered az úgynevezett hard-easy effektust? A pszichológia így nevezi azt a kognitív torzítást, amely által hajlamosak vagyunk túlbecsülni a képességeinket egy nehéz feladat megoldása közben - és még gyakrabban, alulbecsüljük sikerünk valószínűségét az egyszerű feladatoknál, így azok kifejezetten bonyolultnak tűnnek. A szabadulószobák többsége által kiszabott 60 perces időlimit ránk teszi a határidő feszültségét, így egyértelmű jeleket is hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, mert túlkomplikáljuk a feladatot. Előbb-utóbb persze rájövünk erre, és jön a nagy rácsodálkozás, majd a siker mámora.
A szabadulószobák tehát nemcsak remek szórakozást, hanem egyfajta önismereti utazást is jelentenek - apropó, neked van már programod hétvégére?
(Szponzorált tartalom)