Nem science fiction, hanem ipari előrejelzés: az erőforrások kimerülése, a környezeti korlátok és az energiaéhség előbb-utóbb kikényszerítik, hogy az emberiség a világűrbe költöztesse a termelés egy részét. Az űrbányászat, a napenergia begyűjtése a világűrből és az űralapú ipari termelés ma még futurisztikusnak tűnik, de az első technológiai alapok már megszülettek. És ebben Magyarország is kezd szerepet kapni.

A Föld korlátai elértek minket

A modern ipar fejlődése az elmúlt két évszázadban mindig a Föld véges ásványi és energetikai erőforrásaira épült. Szénre, olajra, uránra, ritkaföldfémekre, aranyra, rézre - olyan nyersanyagokra,
amelyek készlete világszinten folyamatosan csökken, miközben kitermelésük egyre költségesebb és nagyobb környezeti terheléssel jár. Ez a trend egyre nyilvánvalóbb korlátokat szab a jelenlegi ipari modell fenntarthatóságának.

A 21. század közepére az emberiség energia- és nyersanyagigénye már nem tartható fenn hagyományos módon. Miközben a Föld népessége 9-10 milliárdra nő, az energiaigény várhatóan megkétszereződik napjainkhoz képest. A fenntarthatóság a globális működés alapfeltételévé és hosszú távú túlélés kulcsává válik. Innen nézve tehát logikus a következő lépés: ha a Föld véges, a világűr lesz az új ipari tér. Ott, ahol a nyersanyagok gyakorlatilag kimeríthetetlenek, és az energia korlátlanul elérhető.

A Naprendszer tele van fémekben és ritkaföldfémekben gazdag égitestekkel,¬ kisbolygókkal, holdakkal és üstökösökkel¬, amelyek a Földhöz képest könnyebben és tisztábban feldolgozhatók. Egyetlen, a Földhöz közeli aszteroida több milliárd tonna nikkelt, platinát és kobaltot tartalmazhat - ez több, mint a Föld ismert készletei. A NASA, a SpaceX, a Planetary Resources és az ESA is indított asztro-geológiai programokat az elmúlt években, hogy feltérképezzék ezeknek az objektumoknak a potenciálját.

Az aszteroidabányászat lényege, hogy a drága, ritka anyagokat nem hozzuk vissza feltétlenül a Földre. A jövő gyárai a Föld körül keringenek majd, és az űrben kitermelt nyersanyagokat ott, helyben dolgozzák fel, például műholdak, űrállomások vagy energiatermelő rendszerek építésére.

Napenergia az űrből: végtelen forrás, zéró éjszaka

A világűr egyik legnagyobb előnye az, hogy nincs éjszaka. A Föld körüli pályán keringő napenergia-gyűjtő műholdak, az úgynevezett naperőművek (Space Solar Power Stations) folyamatosan képesek áramot termelni, amit mikrohullámú vagy lézeres energiaátvitellel továbbíthatnak a Földre. A koncepciót már az 1970-es években felvetették, de csak az utóbbi években vált technológiailag megvalósíthatóvá, köszönhetően a könnyebb napelemeknek, a nagy hatékonyságú energiaátalakítóknak és az újrafelhasználható rakétáknak.

A NASA, az ESA és Japán űrügynöksége (JAXA) is kísérleti programokat indított űrbéli energiagyűjtésre. Zábori Balázs, a 4iG Space & Defence Technologies űrtechnológiai vezetője szerint érthető a törekvés, mivel ez a terület összefügg az emberiség energiajövőjével, hiszen a Földön egyre nehezebb környezetbarát módon energiát előállítani. A világűrből viszont olyan formában lehet hozzájutni, amely nem szennyezi a légkört és szinte korlátlanul rendelkezésre áll.

„Lehet, hogy ma még értelmetlennek tűnik sötét energiát kutatni, de száz év múlva ez fogja működtetni az űrhajóinkat, az autóinkat és minden eszközünket. Ez mentheti meg az emberiséget az energiaválságtól és a kihalástól” - mondja Zábori.

Az űripar gazdasági robbanása

Az űrbányászat és űrenergetika nemcsak technológiai, hanem gazdasági kérdés is. Az új iparágak becsült értéke a következő évszázadban több tízbillió dollárra tehető - ez a mai globális GDP többszöröse.

Aki hozzáfér az űr erőforrásaihoz, az meghatározza a jövő világgazdasági hierarchiáját. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok, Kína, Japán és az Európai Unió egyaránt versenyt fut az idővel. Zábori Balázs szerint ebben a versenyben Európának is pozíciót kell építenie, és ebben a magyar űripar kulcsszereplő lehet: „Azok az országok, akik most lépnek, azok, akik fektetnek abba, hogy ezt az új világot felfedezzük és meghódítsuk, száz év múlva a világ vezető gazdasági hatalmai között lesznek. Én hiszek benne, hogy Magyarország is a lehető legjobb pillanatban lép”.

A magyar kutatók már most részt vesznek az ESA-hoz kapcsolódó földmegfigyelési, kommunikációs és űridőjárás-projektekben. A következő lépés az anyagkutatás és energiatermelés lehet, mivel az ipari lánc minden eleme ugyanazokra a kompetenciákra épül.

A technológiai ugrás, amit 10 éve még senki nem hitt el

Az űrbányászat és az űrenergia ma sokak számára még science fiction, de ugyanezt mondták az újrafelhasználható hordozórakétákról is. A SpaceX, a Rocket Lab és a Blue Origin az elmúlt évtizedben bebizonyította, hogy a költségek drasztikus csökkentésével ipari méretű űrlogisztika jöhet létre. Ma már „kilogrammonkénti áron” lehet rakétaindítást foglalni,¬ mintha csak egy webshopból vásárolnánk. Ez az olcsó hozzáférés teszi lehetővé, hogy a következő generációs űrbányász-robotokat, energiaplatformokat és autonóm gyárakat ténylegesen pályára állítsák.

Az űrbányászat előtt azonban nemcsak technikai, hanem jogi és etikai akadályok is állnak. A világűr nemzetközi egyezmények alapján „az egész emberiség közös öröksége”, így jelenleg nincs egyértelmű szabályozás arra, hogy ki rendelkezhet az onnan származó erőforrások felett. A jogászok szerint ez lesz a 21. század egyik legnagyobb konfliktusa: kié lesz a Hold, a Mars vagy egy aszteroida bányászati joga? Az ENSZ 1967-es Világűrszerződése nem erre az ipari korszakra készült, így a szabályozási keret jelentős mértékben elmarad a technológiai fejlődéstől.

Ezen felül a technológia sem kockázatmentes. A mikrogravitációs gyártás, az energiaátvitel és a robotizált bányászat egyelőre mind ismeretlen területnek számít. A legnagyobb kérdés azonban talán nem műszaki, hanem társadalmi: mit jelent majd, ha az emberiség iparának egy része tényleg elhagyja a Földet? Kik fogják irányítani ezeket a rendszereket, és hogyan oszlik meg a haszon?

Az űr, mint civilizációs ugrás

Bár sokan még szkeptikusak, a trend megállíthatatlannak látszik. A Földön maradó ipar fokozatosan veszít majd súlyából, miközben a világűrben megjelenő infrastruktúra - bányák, naperőművek, gyártómodulok - új gazdasági ökoszisztémát hoz létre. Ebben a világban az energia- és nyersanyag-önellátás nemzetbiztonsági alapfeltétel lesz, és az országok közti verseny új terepe nem a földfelszínen, hanem bolygónk körül zajlik majd.

Az európai űrstratégia 2040-ig tartó célkitűzései ennek az átmenetnek az első lépései. A magyar részvétel a Hold körüli műholdkonstellációban, a földi és űridőjárási rendszerekben pedig már most kijelöli azt az utat, amely a száz év múlva formálódó ipari civilizáció alapját adja.

A világűr iparosítása a következő száz év legnagyobb kihívása és lehetősége lesz. Bolygónk határainak átlépése nemcsak technológiai, hanem filozófiai váltás is: az emberiség először lép ki abból a körből, amely több ezer éve biztosítja a létét.

„Az emberiség nagy kalandja csak most kezdődik”, summázta Zábori Balázs pozitív jövőképét.

A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt a 4iG Űr és Védelmi Technológiák Zrt.