A NASA hamarosan induló Artemis I missziója során az SLS rakéta egy sajátos szállítmányt is magával visz: egy apró biotechnológiai laboratóriumot, amelyben élesztősejtek "alszanak", hogy később, a Földtől elegendő távolságban felébresszék őket és lemérjék rajtuk a mélyűri sugárzás élő szervezetre gyakorolt káros hatásait. A BioSentinel misszió a jövőben távolabbi célok felé induló űrhajósok egészségének megőrzését segíti, mivel az alacsony Föld körüli pályán mozgó űrállomások még valamennyi védettséget élveznek a sugárzástól a Föld közelsége, mágneses mezeje miatt, a Holdra pedig az eddigi űrprogramok során csak rövid időre utaztak emberek, így a mélyűri körülmények hatásait gyakorlati megfigyelések által eddig nem tudták megfelelően feltérképezni.

A BioSentinel viszont az eddigieknél sokkal messzebbre viszi a rakományát: miután az SLS szabadjára engedi az eszközt szállító cubesatot, az a Földtől eltávolodva a Nap felé indul és Nap körüli pályára áll, ahol hat-tizenkét hónapot tölt el a kísérletek elvégzésének idejére. A vizsgálatokat a NASA kutatói két típusú élesztőfajta használatával végzi el, ebből az egyik hagyományos élesztő, a másik olyan típus, amelynek a DNS-t javító képessége nem működik megfelelően. A mintákat egy mikrofolyadék-kártyán helyezik el, amelyben a sejtek növekedését távolról indítják be bizonyos időközönként, majd figyelik a növekedés folyamatát, az anyagcsere aktivitást és ezzel egyidejűleg a sugárzás szintjét is. A mérésekhez színes LED rendszert és festéket használnak, ami a sejtek aktivitásától függően változtatja a színét.

Egyes mintákat csak akkor "élesztenek fel", mikor különösen erős napkitörést észlelnek, hogy ennek a viszonylag ritka, de az élőlények szempontjából kockázatos eseménynek a sejtekre gyakorolt befolyását is alaposabban tudják tanulmányozni. Kontrollcsoportként az ISS-en és földi laboratóriumokban lévő mintákon is elvégzik a méréseket, hogy az összehasonlítás során kiderüljön, mennyiben változik a sejtek növekedése és milyen mértékben roncsolja a DNS-üket a különböző szintű sugárzás.

A válasz arra, hogy miért választott a NASA pont élesztőt a projekthez, az élesztősejtek működésben rejlik, az élesztő ugyanis a sejtszintű folyamatok tekintetében hasonlóan viselkedik, mint az emberi sejtek. Az egyezés miatt az élesztőgombákat gyakran használják modellorganizmusként más jellegű kutatásokban is, most a DNS kettős spiráljának károsodása utáni javítási folyamatok hasonlósága miatt esett rá a választás. A begyűjtött adatokat a szonda a Deep Space Networkön keresztül küldi el a földi irányítóközpontba, ahol az információkat a kutatók a korábban (és a Földhöz közelebb) elvégzett kísérletek eredményeivel összevetve próbálnak többet megtudni a sugárzás hatásairól.

(Fotó: Dominic Hart/NASA, Christoph Bock, Max Planck Institute for Informatics/Wikimedia Commons)

A biotechnológia meghökkentő oldala - élesztőt kombináltak emberi génnel és a hibrid működött A különös, módosított élesztőgomba orvosi kutatásokban segíthet, mivel, a kutatók elmondása szerint, az élesztő és az emberek között meglepően sok a hasonlóság.