Neumann János, majd néhány évtizeddel később Freeman Dyson brit-amerikai elméleti fizikus is megalkotta a maga verzióját az önmagukat reprodukálni képes, a környezetükben fellelhető alapanyagokból saját magukat önállóan építő és fejlesztő automatákról, amelyek a teóriák szerint utódokat is készíthetnek, amelyek akár náluk bonyolultabb felépítésűek is lehetnek. A Neumann koncepciójára alapozott Neumann-szondák egyfajta robotizált űrhajók, amelyek a másodpéldányaik létrehozásával tulajdonképpen egy élő fajt alkotnak, ami akár társadalmi szerveződésre és más, fejlettebb viselkedési formákra is alkalmas lehet.

Dyson Astrochickennek nevezett szerkezete még ennél is különösebb

- egy szerves és mesterséges összetevőkből álló képződmény, ami az űrbe kijutva a bolygókból gyűjt tápanyagot, hogy aztán “tojásokat” rakjon, amikből újabb űrcsirkék bújhatnak elő.

Az önreprodukáló automaták kezdeti verzió még csak gondolatkísérletnek tekinthetőek, de később a harvardi Wyss Intézet, a Vermont Egyetem és a Tufts Egyetem együttműködésével megszülettek az első olyan, szaporodni képes, élő robotok, amelyek az elképzelt automaták szellemi utódai lehetnek. A 2020-ban bemutatott xenobotok nem mesterséges elemekből állnak, hanem békasejtekből, de mégis mesterségesek, mivel a kutatók számítógépes programmal tervezték meg őket, majd kézzel illesztették össze az első verziókat, amelyek élő, de programozott “robotoknak” tekinthetőek.

A Columbia Egyetem mérnökei által fejlesztett robotok a legújabb változatok az önmagukat építő robotok sorában - bár ezek az egyszerű gépek nem élők, és nem szaporodnak, de mégis tudják magukat fejleszteni, sőt, társaiknak is tudnak segíteni ebben. A robotok képesek “növekedni, gyógyulni és javítani magunkon azáltal, hogy a környezetükből vagy más robotkból származó anyagot építenek magukba” - az egyetem leírása szerint.

“A valódi autonómia azt jelenti, hogy a robotok nem csak önállóan gondolkodnak, hanem fizikailag is fenn tudják tartani magukat.”

- mondta el Philippe Martin Wyder, a kutatás vezetője - “Ahogy a biológiai élet elnyel és integrál forrásokat, úgy ezek a robotok is nőnek, alkalmazkodnak és javítják magukat a környezetük és más robotok anyagait használva.”

A koncepció demonstrálására a Truss Link nevű szerkezetet használták, ami mágnesekkel tudja magához kapcsolni a többi Truss Link modult, ezáltal egyre növekvő komplexitású rendszert alakít ki. A kutatók robotmetabolizmusnak hívják a folyamatot, amivel az autonómia “teljesen új dimenziója nyílik meg.” A fizikai platformokat mesterséges intelligenciával kiegészítve a gépek önállóan, hosszú távon is építhetik a rendszereiket, folyamatos fejlődést megvalósítva.

“Az önreprodukáló robotok képe rossz sci-fi forgatókönyveket idézhet fel.”

- mondta Hod Lipson, a Columbia Egyetem Creative Machines laborjának vezetője - “De a valóság az, hogy az életünkből egyre többet és többet ruházunk át a robotokra - az önvezető autóktól kezdve az automatizált termelésig, de még a védelem és az űrkutatás terén is. Ki fog vigyázni ezekre a robotokra? Nem hagyatkozhatunk az emberekre, hogy fenntartsák ezeket a gépeket. A robotoknak végül meg kell tanulniuk gondoskodni magukról.”

(Fotó: Columbia University)