A vittrupi ember keserves halált halt. Mint azt ugyanis egy nemrég közölt tanulmány leírja, a férfi koponyáját nyolc erőteljes ütés zúzta szilánkokra, így esélye sem volt a túlélésre. A sérülések jellege, tehát az ovális alakú törések egy tompa, lekerekített tárgy használatára utalnak – ami hasonlíthat a közelben, a tőzeglápban felfedezett juharfa bunkókhoz. Az tehát biztos, hogy a férfit agyonverték, hiányzik azonban az indíték, amit így 5000 év távlatából elég nehéz feltárni – mégis a temetés módja, valamint a közelben fellelt tárgyak alapján a kutatók szerint inkább rituális áldozatbemutatás történhetett, nem pedig leszámolás – írja a Live Science.

A vittrupi embernek nem találták meg a teljes testét: mindössze egy bokacsont, alsó sípcsont és egy 16 fogú, szétvert koponya maradt utána – ezekből annyi derült ki, hogy a férfi a halálakor körülbelül 30-40 éves lehetett. Az Észak-Európában feltárt maradványok egy olyan időszakból származnak, amikor a gazdálkodó közösségek uralták a régiót. A svéd Göteborgi Egyetem tudósa, Anders Fischer által vezetett kutatócsoport részletes elemzése alapján azonban a vittrupi ember valószínűleg távolabbról származott: egy, az Északi-sarkkör közeléből származó halászó-vadászó csoport tagja volt.

A koponya fogain, a DNS-ben és fehérjékben gazdag lepedék megkeményedett formája, a fogkő alapján ugyanis a férfi tápláléka túlnyomórészt tengeri forrásokból, például tőkehalból, tengeri keszegből, bálnából és delfinhúsból, valamint birkahúsból állt. Ez a korai életére jellemző étrend aztán egyre több szárazföldi és édesvízi táplálékkal bővült a férfi tinédzser kora előtt. Az étrend változását a fogakban talált szénizotópok elemzésével azonosították, amely betekintést nyújtott a táplálkozási szokásokban az életút során bekövetkezett változásokba.

A fogakban lévő stroncium és oxigén izotópok összehasonlítása jelentős földrajzi és esetleg kulturális változásra utalt, mielőtt a férfi betöltötte a 12. életévét, és a halászó-vadászó közösségből valószínűleg egy gazdálkodó közösségbe költözött. Hogy ez a változás miért következett be, arról csak találgatni lehet – Fischer és csapatának egyik felvetése, hogy a férfi vándorkereskedő volt, aki kovakőbaltákat és mezőgazdasági termékeket keresett, egy ennél komorabb forgatókönyv szerint azonban rabszolga volt, akit fiatalon ragadtak el az otthonából. ​

Ahol a csontokat megtalálták, az a hely ismert arról, hogy a neolitikum során időnként áldozatbemutatási helyszínként szolgált, ugyanakkor keveset tudni arról, hogy itt konkrétan miféle istenség imádata folyhatott. Ettől független egy szélesebb gyakorlatról beszélhetünk itt, amelynek lényege, hogy értékes javak, sőt időnként akár emberáldozat bemutatásával elnyerjék a szellemvilág entitásainak, esetleg valamiféle ősi istenségeknek a jóindulatát, vagy netán csillapítsák a haragjukat.

(Kép: A vittrupi ember koponyamaradványai, aki egy mocsárban végezte, miután a fejét legalább nyolc erős ütés zúzta szét, forrás: Stephen Freiheit; Fischer és mtsai., 2024, PLOS One, CC-BY 4.0)