A cápákról általánosságban elmondható, hogy viszonylag keveset tudunk róluk, így számos rejtély övezi az egyik legnagyobb méretű faj, a grönlandi cápa életmódját is. Nagy médiafigyelem kísérte, amikor a tudósok nemrégiben a grönlandi cápát a világ leghosszabb ideig élő gerincesének nevezték, a becslések - és a témával foglalkozó, Science folyóiratban megjelent tanulmány - szerint

ezek az állatok ugyanis akár 400 évig is élhetnek. 2016-ban például egy 272 éves példányt találtak Grönland partjainál,

amelynek pontos korát az állat szemének közepén található szövet radiokarbonos vizsgálatával határozták meg, mivel ez az anyag a cápa születésekor képződött fehérjékből áll, amelyek a kor előrehaladtával sem bomlanak le.

Megfigyelték azt is, hogy ezek az állatok gyakran vakok egy parazita miatt, amely a szaruhártyájukra tapad. Bár elsősorban halakkal és tintahalakkal táplálkoznak, jellemzően dögevők, így emlősök, például lovak, rénszarvasok, sőt jegesmedvék vízbe sodródott tetemeit is elfogyasztják.

Az akár 7 méteres és másfél tonnás cápafaj legutóbb 2022 tavaszán okozott nagy meglepetést a kutatók körében, amikor több ezer kilométerre a hideg, sarkvidéki vizektől, a Karib-térségben fogtak ki egy példányt. Ez a különös észlelés kérdéseket vet fel a grönlandi cápa valódi elterjedésével kapcsolatban, amelyről eddig azt hitték, hogy csak a Jeges-tengerben és az Atlanti-óceán északi részének jeges vizeiben él. A Belize-ben megfigyelt példány felfedezése tehát váratlan volt, bár más alvó cápafajokat - amelyek közé a grönlandi cápa is tartozik - már többször láttak az Egyenlítő közelében.

A grönlandi cápa a legnagyobb hal a Jeges-tengerben, egyben ez az egyetlen cápafaj, amely egész évben megtalálható ezen a területen. Hogy hány példány van belőlük, pontosan nem ismert, de a kutatók úgy vélik, hogy számuk csökkenőben van, így a Nemzetközi Természetvédelmi Unió minősítése szerint jelenleg "sebezhetőek". Bár már sekély vizekben is megfigyelték őket, jellemzően több kilométeres mélységben élnek, ahol a víz hőmérséklete mínusz 2 és 7 fok közötti. A hidegvízi környezethez szokott halak lassan mozognak, hogy energiát takarítsanak meg, szöveteikben pedig nagy mennyiségű fagyállóhoz hasonló kémiai vegyület, a trimethylamine N-oxid található, amely megakadályozza a jégkristályok kialakulását. Emiatt az állat húsa is mérgező, ennek ellenére, a méreganyagtól való mentesítése után Izlandon ételspecialitásként fogyasztják.

A lassú anyagcsere lehet a magyarázat a cápa lassú növekedésére, öregedésére és mozgására is – az állat csúcssebessége nem éri el a 2,9 kilométer per órát. A hosszan tartó növekedés miatt a kutatók szerint a grönladni cápák az ivarérettséget is csak több mint százéves korukban érik el.

(Borítókép: Hemming1952 | Wikimedia Commons)