Miközben egyre többféle ember és egyre könnyebben jut el a világűrbe, az ott töltött időnek az emberi szervezetre gyakorolt hatásáról még akad tanulnivaló. Nemrég az Európai Űrügynökség (ESA) és a Roszkozmosz együttműködési projektje keretében például először vizsgálták a visszatért kozmonauták agyát traktográfiának nevezett képalkotó technikával. Több mindenre fény derült – a legfontosabb eredmény viszont talán az, hogy jelentős mikrostrukturális változásokat azonosítottak számos fehérállományi traktusban, például a szenzomotoros traktusokban. Ezek ráadásul hónapokkal az űrrepülés után is megmaradtak.

Az emberi agy szerkezete és működése az egész életünk során változik és alkalmazkodik a mind újabb körülményekhez. Ahogy pedig az űrkutatás új távlatokat ér el, és még az űrturizmus is elérhető közelségbe kerül, kulcsfontosságú az űrrepülés emberi agyra gyakorolt hatásának a megértése. Azt már korábbi vizsgálatok is kimutatták, hogy az űrrepülés képes megváltoztatni mind a felnőtt agy alakját, mind pedig a működését. Most azonban tehát először vizsgálták az agy szerkezeti változásait az űrrepülés után a fehérállományi traktusok szintjén. A fehérállomány egyébként az agy azon részeit jelenti, amelyek a szürkeállomány és a test, valamint a különböző szürkeállományi régiók közötti kommunikációért felelősek. Röviden: a fehérállomány az agy kommunikációs csatornája, a szürkeállomány pedig az, ahol az információfeldolgozás történik.

A kutatáshoz a traktográfiának nevezett agyi képalkotó technikát alkalmazták, és mint azt az egyik kutató elmondta, ez a tanulmány az első, amely ezt a specifikus módszert alkalmazta az agyszerkezet űrrepülés utáni változásainak kimutatására. A vizsgálatban 12 férfi űrhajós vett részt, akiknek elkészítették a diffúziós MRI (dMRI) felvételét az űrrepülések előtt és után, valamint nyomon követési vizsgálattal további adatokat is gyűjtöttek róluk 7 hónappal az űrrepülések után. A kozmonauták mindegyike hosszú távú, átlagosan 172 napos küldetésekben vett részt.

A vizsgálatok végső megállapítása, hogy változásokat találtak az agy több motoros területe közötti idegi kapcsolatokban – ez utóbbiak olyan agyi központok, ahonnét a mozgásparancsokat indítjuk el. Mivel súlytalanság esetén az űrhajósoknak drasztikusan módosítaniuk kell a mozgási stratégiáikat a Földhöz képest, így valahol érthető, hogy – a kutatók megfogalmazásával – ez a terület „át lett huzalozva”. Viszont ezek a változások a Földre történő visszatérést követően hét hónappal is kimutathatóak maradtak. A mostani kutatás egyben bizonyítékkal szolgál egy korábbi sejtésre is – a motoros területek alkalmazkodása az űrrepüléshez az agyi régiók közötti kapcsolatok szintjén is megjelenik.

Mindez azonban csak az első lépés, további vizsgálatokra van szükség, hogy átfogó képet kapjunk arról, hogy mi történik az űrutazók agyával. Minderre már csak azért is szükség lehet, hogy adott esetben az egészség megóvása érdekében ellenintézkedéseket vezessenek be. Ilyen gyakorlatok már ma is léteznek, például a napi legalább két óra edzés az izom- és csontvesztés ellen. Nem kizárható azonban, hogy hasonló módszerekkel kell védeni az emberi agyat is.

(Fotó: Pixabay/WikiImages)