Az Utrechti Egyetem kutatói fedezték fel azt a magas sziklát a vörös bolygó Hellas-medencéjének az északnyugati karimáján, amit apránként alakított ki egy ősi folyó.

A folyó víz ugyanis üledéket hagy maga után, amely rétegenként épül egymásra. A most felfedezett sziklás kitüremkedés 200 méter magas és 1,5 kilométer széles. Az üledékes kőzet a becslés szerint 3,7 milliárd éves lehet.

A szikla dimenziói alapján pedig egy hasonló képződményt egy folyó körülbelül 100000 földi év alatt alakít ki.

A sziklát nagyon szerencsésen szúrták ki a HiRISE kamera által készített felvételeken. A kamera egyébként a Mars Reconnaissance Orbiter űrszondán található, melynek célja éppen az ilyen, nagy felbontású felszíni képek készítése, valamint a későbbi missziók számára megfelelő landolási helyek keresése. A kamera pixelenként 25 centimétert jelenít meg.

Az űrszonda képei madártávlatból készülnek, vagyis csak a legfelső üledékrétegről készült pillanatkép. Ám mivel Fortuna ezúttal a kutatókkal volt, ezért a szikla éppen megfelelő módon tárult fel ahhoz, hogy a kutatók az alsóbb sziklás rétegeket is tanulmányozni tudják. Ez alapján pedig elkészítették a terület háromdimenziós rekonstrukcióját (lenti kép).

A kutatást vezető Francesco Salese elmondása szerint egy hasonló, 200 méter vastag üledékszikla létrejötte bizonyos feltételeket követel meg. Ebből pedig az következik például, hogy a víz egész éven át folyhatott ott, tehát a Marsnak egykor ugyanolyan, a csapadék által vezérelt vízkörforgása lehetett, mint amilyen jelenleg a Földnek van.

A Hellas-medence, amely a Mars déli féltekéjén található, egykor hatalmas tónak, folyami hálózatnak és torkolatoknak adott otthont. Az ehhez hasonló területek pedig kiemelten fontosak a marsi életi utáni kutatás szempontjából.

A NASA Perseverance nevű marsi önjáró robotja pedig nem véletlenül fog éppen hasonló területeket tanulmányozni. A Perseverance júliusban vagy augusztusban kel útra a Mars felé.

(Kép: Wikipedia, Utrechti Egyetem/Földrajztudományi Kar)