A rejtély az 1970-es években még inkább foglalkoztatni kezdte a tudósokat és a csillagászat szerelmeseit, ugyanis kiderült, hogy ez a hatalmas, Napunknál tizenkilencszer nagyobb égitest brutális mennyiségű röntgensugárzást bocsát ki.

Ez a sugárzás olyan forró plazmából ered, amely eléri a 150 millió fokot, és negyvenszer fényesebb, mint amit egy ekkora csillagtól elvárnánk – egészen mostanáig senki nem tudta biztosan, mi fűti ezt a kozmikus kazánt.

A megoldást végül a Liège-i Egyetem kutatói találták meg, akik eredményeiket az Astronomy & Astrophysics szaklapban tették közzé. A Yaël Nazé vezette nemzetközi csapat a japán–amerikai–európai együttműködésben készült XRISM (X-ray Imaging and Spectroscopy Mission) űrtávcső adataiból dolgozott. A mérések pedig bebizonyították, hogy a gamma-Cas nem egyedül felelős a különös fényjelenségért: egy láthatatlan, apró kísérő csillag, egy fehér törpe kering körülötte, amely szép lassan elszívja az óriáscsillag anyagát.

Miközben a szippantott gáz a fehér törpe mágneses pólusai felé zuhan, elképesztő energia szabadul fel.

A kutatók a 203 napos keringési idő alatt végzett megfigyelésekkel igazolták, hogy a forró plazma mozgása nem a fő csillagot, hanem a rejtőzködő társat követi. Ezzel a felfedezéssel nemcsak egy évszázados rejtély oldódott meg, hanem egy teljesen új típusú kettőscsillag-rendszert is sikerült azonosítani, amelyről eddig csak elméleteink voltak.

Ezek is érdekelhetnek:

Ahol az idő megáll, és ahonnan semmi sem szabadul – a rejtelmes eseményhorizont Öt kutató magyarázza el a kozmosz egyik legkülönösebb jelenségének rejtélyeit.

Egy tudós szerint öt dolog is bizonyítja a túlvilág létezését Van-e élet a halál után? Egy kanadai asztrofizikus szerint nem csak van, hanem erre több bizonyíték is akad.

Nem is olyan halott a Merkúr, mint hittük – rengeteg rejtélyes fényes csíkot azonosított be egy neurális háló a bolygón A tanulmány legfontosabb üzenete az lehet, hogy hogy a Merkúr mégsem egy 3 milliárd éves fosszília.

(Forrás: Astronomy & Astrophysics, Space.com)