Globálisan évtizedek óta alig változik a cápaharapások száma. Tavaly 65 ún. „nem kiprovokált” incidens történt, míg az elmúlt 10 év átlaga évi 72 harapás, ami hasonló a 20 és a 30 éves átlaghoz – írta a Guardian.

Ausztráliában azonban egészen más a helyzet. A 2000-es években évente 12 harapás volt. Ebben az évtizedben ez a szám 21-re emelkedett.

Sydney híres strandjain számos súlyos és halálos harapás történt mostanában, idén az év első felében a bikacápák haraptak. Ebben a hónapban feltételezhetően egy fehér cápa okozott az életkörülményeket megváltoztató sérüléseket egy 34 éves nőnek – Leah Stewart még mindig kórházban van számos műtét – beleértve a karjának amputálását is – után, de már nincs kritikus állapotban.

A három legszörnyűbb harapás

A harapások érthető módón idegessé teszik az úszókat és a szörfösöket, akik kérdéseket tesznek fel. A strand sok ember életében központi szerepet játszik, de vannak, akik úgy döntenek, hogy inkább egyáltalán nem mennek a vízbe. Ausztrália ad otthont a három cápafajnak, amelyek a legrosszabb harapásokért felelősek – fehércápák, tigriscápák és bikacápák.

Minden egyes cápaharapás az állatok leölését követelő főcímeket szül, de a cápák kulcsszerepét az egészséges óceáni ökoszisztémában nem említik.

Tony Abbott volt ausztrál miniszterelnök és lelkes sydney-i szörfös minden súlyosabb harapás után a cápák leölését szorgalmazza, ahogyan a napokban is tette.

Persza vannak olyanok is, akik szerint a cápákat békén kell hagyni, mondván, aki bemegy a vízbe, az egy cápa otthonába lép be.

E két szélsőség mellett pedig felmerül kérdés, hogy egyáltalán miért nő a harapások száma, és tehető-e bármi a kockázat csökkentése érdekében?

Megváltozott fogyasztói szokások

Rob Harcourt, a Sydney-i Macquarie Egyetem tengeri ragadozókkal foglalkozó kutatócsoportjának vezetője – aki naponta úszik és szörfözik az óceánban – szerint nincs egyértelmű válasz, de néhány dolog világos.

A népességnövekedés minden bizonnyal közrejátszik: Ausztrália lakossága 20 év alatt 7 millió fővel nőtt, bár nehéz adatokat szerezni arról, hogy hányan járnak olyan helyeken a vízbe, ahol a cápák megtelepednek. A melegedő vizek megváltoztatják a cápák viselkedését – köztudott, hogy a tigris– és bikacápák minden évben egy kicsivel tovább tartózkodnak Sydney környékén.

A púpos bálnák számának növekedésével a cápák mozgása is megváltozhat, mivel a bálnák évente vándorolnak Ausztrália keleti partvidéke mentén, és táplálékforrást jelentenek a nagy cápák számára.

Ugyanez vonatkozik egyes fókafajokra is – úgy gondolják, hogy az ő számuk helyreállóban van, és vonzzák a táplálékot kereső cápákat. Szakértők szerint az embereket megharapó cápák gyakran fókákkal tévesztik össze az áldozataikat. Máskor a cápaharapás lehet felfedező jellegű, vagy akár a táplálékért folytatott képzelt versengés, például egy halraj elhárítása.

Kétes hatékonyságú eszközök

De míg egyesek – például Abbott – azt állítják, hogy a cápák számában „robbanás” történt, ezt semmilyen bizonyíték nem támasztja alá (például a cápahálók fogásaiban alig történt változás). Másik azt kérdezik, hogy a kockázat csökkentését célzó intézkedések befolyásolhatják-e a harapások arányát.

Ausztrália államaiban nagyrészt hasonló cápagazdálkodási tervek vannak érvényben. A népszerű strandokon önkéntes szörfös mentők drónokat kezdtek használni a cápák megfigyelésére, és riasztást adnak ki, ha egy megjelölt cápa a közelben van.

Néhány strandon hálók is vannak a cápák távol tartására, de ezek sok szakértő szerint nem működnek, és ehelyett több száz más tengeri fajt ejtenek csapdába.

Ugyancsak vitatottak a csalival és horoggal ellátott zsinórok, amelyekkel nagy cápákat fognak, és néha szabadon engedik őket: ezek szintén sok más tengeri fajt kifognak, és nem feltétlenül csökkentik a kockázatot.

Meglepően alacsony a kockázat

Az aggodalmak és a nem mindig hatékony intézkedések ellenére a harapás kockázata továbbra is hihetetlenül kicsi. Tavaly Ausztráliában öt haláleset történt cápaharapás miatt, miközben 82-en fulladtak vízbe a tengerparton. Az emberek ösztönösen félnek azoktól a dolgoktól, amelyeket nem tudnak irányítani: a cápaharapás is ilyen, ami egyúttal a cápáktól való érthető, de aránytalan félelmet jelent.

Még a cápaharapásokról szóló tudósítások is kihívást jelentenek – fogalmaz a cápaharapásokról tudósító Graham Readfearn. Valóban, halálesetek és életet megváltoztató balesetek történnek, míg arra a kérdésre, hogy miért nő a harapások száma Ausztráliában, nincs egyértelmű válasz. És mint írja, „lehet, hogy soha nem is lesz”.

(Forrás: Guardian, fotó: Unsplash)