Az 1950-es és 1960-as években az UCLA (University of California, Los Angeles) és a Chicagói Egyetem professzorai, Dr. Barry Sterman és Joe Kamiya különleges kísérleteket végzett az agy működésével kapcsolatban: Kamiya embereken, Sterman állatokon tesztelte, hogy hogyan lehet hatékonyan változtatni az agy, illetve agyhullámok működését jutalmazási rendszer segítségével. Az állatkísérletek különösen hatásosnak bizonyultak, azok a macskák ugyanis, amelyeket Sterman az SMR (szenzomotoros ritmus) kontrollálására képzett ki egy vizsgálat részeként, később egy teljesen másfajta kísérletben is jól teljesítettek és ezáltal sikerült túlélniük a radikális hatásokat, amelyeknek kitették őket. A második kísérletben a NASA-val együttműködésben macskákon mérték fel, hogy a holdi leszállóegység üzemanyagának (monometil-hidrazin) való kitettség milyen módon befolyásolja a szervezet működését, az adatokat persze nem macskák, hanem az űrhajósok egészségének megőrzésére használták fel később.

A vizsgálati alanyok általában nagyon rossz fizikai állapotba kerültek, ahogy a üzemanyag mennyiségét növelték, de azok az állatok, amelyek részt vettek az SMR gyakorlatokban, sokkal kevesebb negatív mellékhatást mutattak és elkerülték az epilepsziás rohamokat, mintha immunisak lettek volna a káros befolyásra. Ebből kiindulva próbálták ki az SMR tréninget embereken is és az eredmények alapján az epilepsziás betegek esetében is működőképes megoldást jelentett a rohamok jelentős mérséklésére.

Ez volt az agyhullámok mérésén és az ebből származó visszacsatoláson alapuló neurofeedback módszer előzménye, amiből mára több területen is sikeresen alkalmazott metódust alkottak a szakemberek. A neurofeedback ugyan a hetvenes években átesett egy, a tudományos hírnevére valamelyest negatívan ható időszakon is, amikor az agyhullámok kontrollálásának módszerét egyre inkább a spirituális, néha áltudományos praktikákkal azonosították, de alapvetően a neuro-, és a biofeedback (amelynek a neurofeedback az egyik alága) széles körben teret nyert, mint használható eszköz a fókuszálás elősegítésére.

A NASA az 1990-es években kezdett behatóbban foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy a Langley Kutatóközpontban zajló képzés során hogyan tudnák az agyhullámok mérését felhasználni a pilóták figyelmének vizsgálatára, hogy pontosabb képet kapjanak arról, mennyire koncentrálnak a pilóták munka közben a feladatra vagy mennyire kalandoznak el a gondolataik a nagymértékű automatizáció (és emiatt a rájuk háruló kevesebb feladat) következtében. Alan Pope volt az a tudós, aki megalkotta az úgynevezett elköteleződési indexet, ami a magasabb frekvenciájú béta-, és alacsonyabb frekvenciájú alfa-, és téta-hullámok alapján határozta meg a figyelem szintjét. Az agyhullámok ugyanis stressz, koncentráció vagy bármilyen más aktívabb állapot létrejöttekor magasabb frekvenciába váltanak, a béta esetén 12,5 és 30 Hz közötti sávba. Az indexrendszer tesztelésekor derült ki, hogy a jobban fókuszáló személyek jobban is tudják irányítani a figyelmüket és így az agyhullámaikat is. A neurofeedback, tehát az agyi jeleket monitorozó, visszacsatolásos metódus néhány év múlva már a professzionális szimulátorok mellett egy videojáték formájában is megjelent, ami a játékos figyelmének mértékével egyenes arányban módosította a játék nehézségét, tehát azonnali, gyakorlati visszajelzést adott a koncentrációról és annak hiányáról is.

A 2003-as S.M.A.R.T. (Self Mastery and Regulation Training) BrainGames utódait ma gyakran használják olyan gyerekek kezelésére, akiket ADHD-val (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) vagy más hasonló neurológiai rendellenességgel diagnosztizáltak és akiknél fontos lehet a megfelelő koncentráció elsajátítását aktívan tanítani. A neurofeedback módszerét ezért a pedagógusok is egyre szélesebb körben tanulják, az idei évben pedig Magyarországon az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tananyagába is bekerült. A főiskola az első oktatási intézmény Magyarországon, ahol beépítették a módszert a tanrendbe, hogy a pedagógus hallgatók megismerjék a technikát és az iskola Neurofeedback Módszertani Műhelyében a leendő óvodapedagógusok és tanítók a tudományos alapok elsajátítása mellett a gyakorlatban is kipróbálhatják az eszközöket.

De hogyan zajlik egy neurofeedback fejlesztés, hogyan tanulnak ezzel a technikával a gyerekek? Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola leírása szerint a gyerekek ezeken az órákon mozgóképet (mesét, filmet, játékot vagy éppen gifeket) néznek, miközben egy EEG, vagyis elektroenkefalográf készülék monitorozza idegrendszeri tevékenységüket.

"Különféle neurofeedback módszertanok vannak, de mindegyikben közös, hogy a szoftver visszajelzést ad a gyerekeknek arról, az adott pillanatban optimális-e az agyműködésük.

Van olyan módszertan, ahol az éppen nézett mese bosszantóan szakadozni kezd, ha a gyerek széthullik fejben, de ha ismét megfelelő állapotba képes hozni az agyát, akkor a mese újra élvezhetővé válik. Más módszertanok feladatok elé állítják az adott személyt, vagy éppen olyan visszacsatolást adnak, amely a hatékonyabb önszabályozást serkenti." - magyarázta Kisné Hullán Gabriella neurofeedback tréner, gyógypedagógus, az iskolával együttműködő Országos Biofeedback és Neurofeedback Egyesület elnöke. A neurofeedback tehát arról küld visszajelzést, hogy az idegrendszer az adott pillanatban megfelelően működik-e és jó esetben egy önszabályozó folyamatot indít be, aminek során az agy megtanul hatékonyabban működni, segítve a tanulási és egyéb zavarok leküzdését.

A tanulási zavaros gyerekek száma egyre növekedik, Dr. Gyarmathy Éva klinikai szakpszichológus elmondása szerint az elmúlt években egyre több és több gyermeket diagnosztizálnak autizmus-spektrumzavarral vagy súlyos tanulási zavarral, magatartászavarral és beszédfogyatékossággal, a KSH adatai is betekintést nyújtanak a pontos számokba.

"2001 és 2023 között 30-ról 9700-ra nőtt azoknak a gyerekeknek a száma, akiknél autizmus-spektrumzavart állapítottak meg,

de hasonló a helyzet a súlyos tanulási zavarral is, a diagnosztizált gyerekek száma 2001 és 2023 között 7000-ről 45 ezerre ugrott. A beszédfogyatékossággal küzdő gyerekek száma is folyamatosan nő, ma már 7000 körül mozog, rajtuk kívül 6500 gyereket figyelemzavarral, 3000-et pedig súlyos magatartászavarral diagnosztizáltak." - mondta el Gyarmathy, hozzátéve, hogy ezek csak a diagnosztizált esetek, valójában ennél magasabbak is lehetnek a számok.

A főiskola ezért hozta létre a Neurofeedback Módszertani Műhelyet, ami az Atipikus Fejlődés Módszertani Központ részeként megoldást próbál kínálni az újabb módszerek megismerésére. A neurofeedback módszerét más országokban is oktatják egyetemi kurzusokon vagy képzéseken, de egyes cégek más formában is elérhetővé teszik a technikát, a Narbis például 2020-ban kezdte meg a forgalmazását annak a szemüvegnek, ami visszacsatolásos rendszerrel működik: a szemüveg lencséje elsötétül, ha azt érzékeli, hogy a viselője nem fókuszál eléggé.

"Az operáns kondicionálás elveinek megfelelően az elsötétedés a büntetés szerepét játssza."

- magyarázta a berendezés működésével kapcsolatban Devon Greco, a cég vezérigazgatója. Az ehhez hasonló eszközök otthoni használatra is alkalmasak és a tapasztalatok szerint gyors segítséget nyújthatnak a figyelemzavaros állapot módosítására.

(Fotó: The Oxford Center, Narbis, EvgeniyShkolenko/Getty Images)

Sci-fi iskolák születnek - a háromdimenziós platformokban rejlik az oktatás jövője A számítógépek képernyőin vagy tankönyvek kétdimenziós világán keresztül zajló oktatás nem tárja fel az összes lehetőséget a diákok előtt, de a VR/AR és 3D modellező eszközökkel új utak nyílnak meg a tanulásban. Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola már erre a jövőre készül.