Átfogó kutatás eredményét közölték a most kezdődött Európai Elhízás Kongresszuson (ECO 2026, május 12-15.), Isztambulban. Az új tanulmány szerint az éves munkaórák 1%-os csökkentése az elhízási arányok 0,16%-os csökkenésével jár az OECD-országokban.

A tanulmányt Dr. Pradeepa Korale-Gedara, a Queenslandi Egyetem (Brisbane, Ausztrália) munkatársa és kollégái vezették. A szerzők a munkaórák és az elhízási arányok összefüggéseit vizsgálták a meghatározó tényezők szélesebb körének kontextusában, összehasonlítva a meglévő, 33 OECD-ország 1990 és 2022 közötti adatait felhasználó tanulmányokkal.

Megállapították, hogy a magas elhízási arányú országokban (USA, Mexikó) a leghosszabb a munkaidő, míg azokban, ahol alacsonyabb a munkaidő (Hollandia, skandináv országok), alacsony az elhízási arány.

A szakértők szerint az időhiány is hozzájárul az elhízáshoz, mivel azoknak, akik sokat dolgoznak, vagy egynél több munkahelyen dolgoznak, gyakran kényelmes, csomagolt vagy feldolgozott élelmiszerekhez kell folyamodniuk.

Az adathalmaz előzetes elemzése meglepő módon azt mutatta, hogy az országos szinten jelentett átlagos energia- és zsírbevitel nem mutat szoros összefüggést az országos elhízási arányokkal. Például a latin-amerikai OECD-országokban az energia- és zsírbevitel jóval alacsonyabb, mint az olyan európai országokban, mint Norvégia, Spanyolország, Franciaország, Dánia és Ausztria, mégis a latin-amerikai országokban jóval magasabb az elhízás aránya.

2022-ben a vizsgált országok közül az Egyesült Államokban volt a legmagasabb a felnőttkori elhízási arány (41,99%), míg Japánban a legalacsonyabb (5,54%).

Külön elemzést végeztek a férfiak és nők adatairól a nemenkénti lehetséges hatások figyelembevétele érdekében, ezenkívül almintaelemzéseket végeztek az 1990–2010 és a 2000–2022* időszakokra, hogy felmérjék a tényezők közötti kapcsolatok időbeli változásait. Az adatok nyilvánosan elérhető forrásokból – OECD, WHO, FAO-, Világbank – származnak.

1990 és 2022 között az éves munkaórák 1%-os csökkentése az elhízási arányok 0,16%-os csökkenésével járt együtt a teljes populációban; a hatás erősebb a férfiaknál, ahol a munkaórák 1%-os csökkentése 0,23%-kal csökkentette az elhízási arányt, míg a nőknél 0,11%-kal.

Így csökkenti az elhízást a rövidebb munkaidő

„Ezek a mintázatok olyan lehetséges mechanizmusokra utalnak, mint a fizikai aktivitásra fordított idő csökkenése, a munkahelyi stressz növekedése és az energiadús, készételekre való nagyobb támaszkodás – írják a szerzők. – A magasabb egy főre jutó GDP, a nagyobb urbanizáció és a magasabb élelmiszerárak negatív összefüggést mutattak a felnőttkori elhízás prevalenciájával, ami arra utal, hogy

a jobb gazdasági feltételek, a támogatóbb városi környezet és a magasabb relatív élelmiszerárak elősegíthetik az egészségesebb étrendi döntéseket.”

A kutatás kitér a döntéshozók felelősségére is: „Ezek az eredmények rávilágítanak az összehangolt politikai válaszok szükségességére, amelyek túlmutatnak az egyéni viselkedésváltozáson. Az elhízás hatékony kezelése integrált megközelítést igényel, amely figyelembe veszi a munkaerőpiac dinamikáját, a várostervezést és az élelmiszerrendszer-irányítást. A munka és a magánélet egyensúlyának javítását, az aktív közlekedés előmozdítását és az egészségesebb élelmiszer-környezet megteremtését célzó politikai beavatkozások kritikus szerepet játszhatnak az elhízás kockázatának enyhítésében.”

(Forrás: Eurekalert, fotók: Unsplash)