A University of Southern California professzora, Joshua Yang vezetésével zajló kutatás során egy olyan memóriachipet fejlesztettek ki, amely mintegy 50 órán át megőrizte működőképességét 700 Celsius-fokon hőmérsékleten.
A kutatók eredményeit bemutató, a Science folyóiratban közzétett publikáció szerint a chip valószínűleg még ennél is többet bírna, csak a teszteléshez használt berendezések érték el a teljesítőképességük határát.
A titok nyitja egy különleges, háromrétegű szendvicsszerkezet, amely a legellenállóbb anyagokat ötvözi. A chip felső rétege volfrámból készült, ami a legmagasabb olvadáspontú fém a világon, a közepén egy speciális hafnium-oxid kerámia található, az alját pedig egyetlen atomvastagságú grafénréteg zárja.
A hagyományos chipek azért sülnek ki a hőségben, mert a rétegeik elkezdenek összemosódni, és rövidzárlat keletkezik, ám ezek az anyagok úgy viselkednek egymással, mint az olaj és a víz. Joshua Yang szerint fizikailag szinte lehetetlen, hogy ezek a rétegek összeolvadjanak, így a szerkezet stabil marad ott is, ahol minden más elfolyna.
Bár a technológia még laboratóriumi fázisban van, a felhasznált anyagok nem számítanak ritkaságnak a félvezetőiparban, így van esély a sorozatgyártásra. Ha sikerül köré építeni a többi komponenst is, végre olyan szondákat küldhetünk a Vénusz felszínére, amelyek nem pusztulnak el percek alatt a maró hőségben – bár a hatalmas nyomás és a kénsavas, rendkívül korrozív légkör is komoly próbát jelent minden szerkezet számára. Viszont nem kell a Vénuszig repülnünk ahhoz, hogy hasznát vehessük ezeknek a különleges memóriachipeknek: a mélytengeri fúrásoknál vagy a fúziós reaktorok ellenőrzésénél is nagy szükség lehet rájuk.
Ezek is érdekelhetnek:
