„Persze, persze, semmi bajom vele, de azért ne legyen a szomszédom” – ezt a mentalitást írja le az angol nyelv a nimby (not in my backyard, nem az én hátsó kertemben) kifejezéssel. És nagyjából így érez a lakosság világszerte az adatközpontok iránt – csak éppen minden térségben más bajuk van ezekkel.

Pedig adatközpontokra szükség van: a számítási teljesítmény iránti kereslet világszerte növekszik. 2028-ra a globális villamosenergia-fogyasztás 8%-át adatközpontok fogják fedezni.

A telepítéseket végző Ramboll cég alaposabban kutatott az új adatközpontok építését sokszor megakadályozó vitákról, hogy megtudja, mit tehetnek a fejlesztők a sikeres párbeszédért.

Adatközpont-ellenszenv és kultúra

Tehát a panaszok globálisak, viszont régiónként eltérőek a pontos okok – akár egyazon országon belül is. Azért fontos ezeket megismerni, mert a fejlesztők így felkészülhetnek érvekkel az érdemi párbeszédre, hogy a projektek ne késsenek, vagy ne mondják vissza azokat.

A Ramboll, mint a teljes körű adatközpont-megoldások globális szolgáltatója, sokat foglalkozott a kérdéssel, és összeállított egy tanulmányt A fenntartható adatközpontok fejlesztése címmel, a közösségi tervezést segítendő, miután vallja, hogy a technológiai fejlődés és az élhetőség nem zárja ki egymást. Nézzük, miben áll az adatközpont-nimbyzmus Németországban, az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban, Japánban, Ausztráliában és Szingapúrban!

Németország: Elbírja a hálózat?

Németországban leginkább az energiaellátás biztonsága miatt aggódnak. A tervezett telephelyek közelében fekvő közösségek számára a fő aggodalom az, hogy a helyi villamosenergia-infrastruktúra képes-e kielégíteni a további keresletet anélkül, hogy szélesebb körű ellátási kockázatokat teremtene.

A válasz: az olyan műszaki megoldások, mint az adatközpontok mikrohálózatai vagy a helyszíni energiatermelés, kezelhetik ezeket a korlátokat, de a nem műszaki hátterű közönségnek ez gyakran nehezen értelmezhető. Ezért a lakosok attól tarthatnak, hogy az adatközpontok iránti új igények hálózati túlterheléshez, terhelésátcsoportosításhoz vagy a jövőbeni áramkimaradáshoz vezethetnek.

Megoldás lehet a közösség bevonása az energiastratégia kialakításának korai szakaszában, kifejezetten az energiára és a hálózatra gyakorolt ​​hatásokra fókuszálva. A bizalomépítésben segíthet a kommunikáció a villamos energia beszerzésének módjáról, a helyi hálózatokra nehezedő terhelés elkerüléséről, valamint a kockázatok nyomon követéséről.

Egyesült Királyság: Megéri?

Az Egyesült Királyságban az adatközpontok a kritikus nemzeti infrastruktúra kulcsfontosságú részét képezik, de helyi szinten gyakran nem értik pontosan az értékét. A közösségek számára zárt, jellegtelen fejlesztéseknek tűnhetnek, nem igazán látható előnnyel, ami megnehezíti a helyi támogatás megszerzését.

Potenciális megoldás az adatközpontok összekapcsolása a helyi gazdasági prioritásokkal. Buckinghamshire-ben például a tervezési jóváhagyást azért támogatták, mert az adatközpont olyan növekvő ágazatokat támogat, mint a kreatív ipar és a nagy teljesítményű technológia, vagyis erősíti a meglévő rendszereket, és nem elszigetelten működik.

Egyesült Államok: Mennyire használja a helyi erőforrásokat?

Az adatközpontok fejlesztésével szembeni ellenállás az Egyesült Államokban különösen a száraz és vízhiányos régiókban jelentkezik. A közvélemény máris arra késztette Kaliforniát, hogy vezessen be ún. „vízügyi közzétételi követelményet”, míg az olyan szolgáltatók, mint az Amazon és a Google, újraértékelték vízstratégiáikat olyan államokban, mint Arizona és Virginia.

Az adatközpontok vízfelhasználásának nagy része a hőmérséklet-szabályozáshoz kapcsolódik, ami feszültséget teremt az energiafelhasználás hatékonyságának (power use effectiveness , PUE) csökkentése és a helyi vízkészletekre nehezedő terhelés minimalizálása között. A hagyományos hűtési módszerek energiahatékonysági előnyökkel járhatnak, de gyakran jelentős mennyiségű vízre támaszkodnak, ami aggályokat vet fel a hosszú távú ellenálló képességgel és a mezőgazdasági és lakossági ellátással való versennyel kapcsolatban.

A megoldás az átállás egy fenntarthatóbb vízgazdálkodási stratégiára, például a párolgásos hűtéstől való függés csökkentése, a szennyvízkezelés előnyben részesítése az édesvízforrásokkal szemben, valamint rendszeres, átlátható vízhatás-vizsgálatok elvégzése. Azzal, hogy a hűtési stratégiákat jobban összehangolják a helyi hidrológiai és éghajlati viszonyokkal, az üzemeltetők esélyesebbek bizonyítani, hogy az adatközpontok működhetnek a regionális vízhiánnyal is, anélkül, hogy súlyosbítanák azt.

Japán: Zajos lesz?

Japánban a zajszennyezés az adatközpontok fejlesztésével szembeni helyi ellenállás egyik leggyakoribb és legérzékenyebb oka. Általában a generátorzaj és az üzemi zajszint vált ki aggodalmat, főleg a lakóövezetekhez közeli területeken. Még ott is, ahol a zaj a szabályozási küszöbértékeken belül marad, a közösségi tolerancia gyakran alacsonyabb, és a csúcsidőszaki vagy vészhelyzeti műveletekkel kapcsolatos bizonytalanság fokozhatja a helyi ellenállást.

A zajjal kapcsolatos kifogások kezelése korai, célzott beavatkozást igényel. Segít az akusztikus árnyékolás, a jobb hangszigetelő burkolat, a helyszín elrendezésének optimalizálása és a szigorú ellenőrzések. Ezeket az intézkedéseket egyértelműen közölni kell a helyiekkel, érthető magyarázattal arról, hogy mikor működnek a generátorok, hogyan mérik a zajt, és milyen biztosítékok vannak a minimális szabályozási szabványokat meghaladó megfelelésre.

Szingapúr: Fűteni fog?

Szingapúrban a hulladékhő és a hőhatékonyság miatt aggódnak. Trópusi környezetben a lakosság gyanakodva fogadja a digitális infrastruktúra által termelt többlethőt.

Viszont a hulladékhő átirányítása az ipari felhasználókhoz megoldást jelenthet, ezzel az ipari zónákon belüli adatközpontok produktív erőforrássá válhatnak.

Ausztrália: Mi lesz a biológiai sokféleséggel?

Ausztráliában a tervezett adatközpont-fejlesztéseket egyre inkább a biológiai sokféleség csökkenése és a földhasználat körüli aggályok kísérik, főleg ahol a fejlesztések városkörnyéki vagy félig természeti tájakat érintenek, és az ottaniakat a „vizuálisan domináns infrastruktúra” is zavarhatja.

A biológiai sokféleséggel kapcsolatos ellenállást nem elég nyilatkozatokkal kezelni. A kezdettől fogva természetalapú megoldásokat – például élőhelyek létrehozását, zöld folyosókat és tájrehabilitációt – kell tervezni, és világos, mérhető biológiai sokféleség-mutatókkal kell alátámasztani. Az eredmények számszerűsítése segít a párbeszédet a szándékról a hatásra terelni, nagyobb bizalmat adva a közösségeknek abban, hogy az ökológiai szempontokat integrálisnak, nem pedig véletlenszerűnek kezelik.

(Forrás: Ramboll, fotók: Unsplash, illusztráció)