Az atlanti áramlat (tudományos nevén Amoc – Atlantic meridional overturning circulation) a globális éghajlati rendszer egyik fontos része. Az áramlat jelenleg a leggyengébb az elmúlt 1600 évben a klímaválság következtében. A tudósok 2021-ben észlelték egy fordulópont figyelmeztető jeleit, és azt is tudják, hogy földtörténeti múltban az Amoc már összeomlott.

A klímakutatók tucatnyi különböző számítógépes modellt használnak a jövőbeli éghajlat felmérésére. A rendkívül komplex Amoc rendszer esetében ezek igen eltérő eredményeket produkálnak, némelyik szerint 2100-ig nem várható további lassulás, míg mások hatalmas, körülbelül 65%-os lassulást prognosztizálnak, még akkor is, ha a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó szén-dioxid-kibocsátás fokozatosan nettó nullára csökken.

A mostani kutatás a valós óceáni megfigyeléseket kombinálta a modellekkel a legmegbízhatóbb meghatározás érdekében, és ez valóban jelentősen csökkentette a bizonytalanság terjedését.

A becslések 42-58 százalékos lassulást jeleznek 2100-ra, ami szinte biztosan összeomlással végződik.

Az Amoc a globális éghajlati rendszer egyik fontos része, miután a nap által felmelegített trópusi vizet szállít Európába és az Északi-sarkvidékre, ahol az lehűl és lesüllyed, mély visszatérő áramlatot képezve. Egy összeomlás elmozdítaná azt a trópusi csapadékövet, amelyre emberek milliói támaszkodnak az élelmük megtermeléséhez, Nyugat-Európát szélsőségesen hideg telekbe és nyári aszályokba taszítaná, és 50-100 cm-rel növelné az Atlanti-óceán körül már amúgy is emelkedő tengerszintet.

Dr. Valentin Portmann, a franciaországi Inria Centre de recherche Bordeaux Sud-Ouest kutatóintézet munkatársa, az új kutatás vezetője megállapította, hogy „az Amoc a vártnál jobban fog csökkenni az összes klímamodell átlagához képest. Vagyis egy olyan Amoccal van dolgunk, amely közelebb van egy fordulóponthoz.”

Stefan Rahmstorf professzor, a németországi Potsdami Klímahatás-kutató Intézet munkatársa szerint ez egy „fontos és nagyon aggasztó eredmény. Azt mutatja, hogy sajnos a »pesszimista« modellek – amelyek az Amoc erős gyengülését mutatják 2100-ra – a reálisak, mivel jobban egyeznek a megfigyelési adatokkal. Egyre jobban aggódom, hogy akár már a század közepén elérhetjük az Amoc leállásának elkerülhetetlen fordulópontját, ami elég közel van.”

Az Amocot 35 éve tanulmányozó Rahmstorf korábban azt írta, hogy mindenáron el kell kerülni az összeomlást: „Akkor azt gondoltuk, hogy az Amoc leállásának esélye talán 5%, és már akkor is azt mondtuk, hogy a kockázat túl magas a hatalmas hatások miatt.

Most úgy tűnik, hogy a leállás esélye több mint 50 százalék. A Föld történetének elmúlt 100 000 évében a legdrámaibb és legdrasztikusabb éghajlatváltozások akkor történtek, amikor az Amoc egy másik állapotba került.”

Az Amoc áramlása azért lassul, mert a levegő hőmérséklete gyorsan emelkedik az Arktiszon a globális felmelegedés miatt. Ez azt jelenti, hogy az óceán ott lassabban hűl. A melegebb víz kevésbé sűrű, ezért lassabban süllyed a mélybe. Ez a lassulás lehetővé teszi, hogy több csapadék halmozódjon fel a sós felszíni zónáiban, ami ugyancsak kevésbé sűrűvé teszi azokat, tovább lassítva a süllyedést és kialakítva egy Amoc visszacsatolási hurkot.

Az Amoc-rendszer rendkívül összetett, és kitett a véletlenszerű természetes változásoknak, ami lehetetlenné teszi a pontos előrejelzéseket. A tudósok azonban most jelentős gyengülésre számítanak, és ez önmagában is komoly következményekkel járhat az elkövetkező évtizedekben.

A Science Advances folyóiratban megjelent új kutatás négy különböző módot vizsgált a valós megfigyelések modellelemzésre alkalmazásában. A legjobb eredményeket egy, a klímatudományban korábban kevéssé használt, úgynevezett „gerincregressziós” (ridge regression) módszer szolgáltatta.

Az Amoc-ot nehéz modellezni, mivel a teljes Atlanti-óceánon bekövetkező sótartalom-változás által okozott finom vízsűrűség-különbségek szabályozzák. Az új elemzésben a bizonytalanság csökkenése annak köszönhető, hogy azonosították azokat a modelleket, amelyek jobban tükrözik az Atlanti-óceán déli részének felszíni sótartalmát, aminek a fontosságát a tudósok már korábban is tudták. Ez „nagyon hitelessé” teszi a munkát – mondta Rahmstorf.

Rahmstorf szerint az Amoc 2100-as lassulása még az új, „pesszimista” becslés szerintinél is nagyobb lehet, mivel a számítógépes modellek nem tartalmazzák a grönlandi jégsapka olvadékvizét, amely szintén felfrissíti az óceánok vizét: „Ez egy további tényező, ami azt jelenti, hogy a valóság valószínűleg még rosszabb.”

(Forrás: Guardian, fotó: Unsplash)