A koncepció lényege, hogy egy apró ellenőrző műhold természetes kozmikus sugárzást használna fel arra, hogy észrevegye a nukleáris robbanófejek jelenlétére utaló jeleket.
A nagy energiájú protonok folyamatosan bombázzák a Föld környezetét, és ha uránnal vagy más radioaktív anyaggal találkoznak, neutronokat szabadítanak fel. Ezeket a neutronokat érzékelné a vizsgáló műhold speciális detektorrendszere. A számítások szerint egy mindössze 9U méretű CubeSat körülbelül egy hét alatt, nagyjából négy kilométeres távolságból 99 százalékos pontossággal képes lenne azonosítani egy nukleáris fegyvert rejtő műholdat. Ha közelebb tudna repülni, vagy több érzékelő dolgozna egyszerre, az ellenőrzés akár néhány órára is lerövidülhetne.
A módszer egyik legnagyobb előnye, hogy teljesen passzív: nem bocsát ki sugárzást, nem zavarja a vizsgált műhold működését, egyszerűen csak a természetes részecskék által kiváltott jeleket figyeli.
Ez politikailag is könnyebben elfogadhatóvá teheti a rendszert, miközben csökkentheti a félreértésekből fakadó nemzetközi feszültségeket. A kutató szerint már önmagában az is visszatartó erőt jelenthet, ha egy ország tudja, hogy egy titokban pályára állított nukleáris fegyver nagy eséllyel lebukna. A koncepciót ugyanakkor egyelőre csak megvalósíthatósági tanulmány támasztja alá, vagyis a gyakorlati alkalmazás előtt még számos mérnöki és technikai kérdést kell megoldani. A kutatás azonban elsőként mutatja meg nyílt tudományos publikációban, hogy a világűrszerződés betartásának ellenőrzése fizikailag is lehetséges lehet.
Ezek is érdekelhetnek:
(Forrás: Interesting Engineering)
Itt állíthatod be, hogy a Rakéta az elsők között legyen a Google keresőben