A valaha épített legérzékenyebb és leggyorsabb rádiótávcső-rendszerét készül megépíteni a Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech) kutatói – közölte a Futurism.

Elképesztően ambiciózus projektről van szó: a 2029-re tervezett Deep Synoptic Array (DSA) 1650 darab, egyenként 6 méter átmérőjű rádióantennából áll majd, amelyek együtt több mint 300 km²-es területet foglalnak majd el a Nevadai-sivatagból.

Jelenleg a világ egyik legnagyobb ilyen rendszere, az új-mexikói Very Large Array csupán 27 antennából áll.

Ilyen mennyiségű antenna összekapcsolásának előnye és hátránya is van: jelentősen javítják a mélyűrbeli megfigyelések térbeli felbontását azáltal, hogy gyakorlatilag egyetlen hatalmas műszerként működnek. Hátrányuk viszont, hogy sokkal kevésbé érzékenyek a fényre, mint egyetlen óriási antenna, így csak világító csillagászati ​​objektumok, például pulzárok – a halott csillagok erősen mágneses maradványai – és gyors rádiókitörések megfigyelésére alkalmasak.

Nem véletlenül választottak egy ennyire félreeső helyet a DSA telepítésére: a csillagászokat évtizedek óta sújtó nemkívánatos elektromágneses jelek vagy „zaj”, azaz az interferencia csökkentése volt a cél, így jutottak el a Great Basin Nemzeti Park közelében lévő területre. A kutatók ugyanakkor nemcsak egy, a meglévő rádióteleszkóp-rendszereknél sokkal érzékenyebbet, de azoknál jóval gyorsabbat is ígérnek.

„A DSA az első öt évében többször is, felméri majd a teljes látható égboltot, példátlan sebességgel – mondta Gregg Hallinan, a Caltech csillagászati ​​professzora és a DSA vezető kutatója. –

Az összes többi rádiótávcső együtt eddig mintegy 20 millió rádióforrást talált; a DSA ezt már az első működési napján megismétli.”

A kutatók abban reménykednek, hogy a rendszer segítségével a gyors rádiókitöréseken túl olyan rejtélyes és kevéssé ismert jelenségeket tanulmányozhatnak, mint például azt, hogyan befolyásolja az univerzum tágulását a sötét energia.

Mindezek mellett a DSA sebessége még egy lényeges előnnyel jár: a csillagászok közel valós időben férhetnek hozzá az adatokhoz, így szinte azonnal megkezdhetik azok feldolgozását – a nyilvánosság pedig már a kezdetektől fogva korlátlanul hozzáférhet ezekhez.

„Azt szeretnénk, hogy az egész világ ugyanolyan gyorsan hozzáférhessen az adatokhoz, mint mi – jelentette ki Katie Jameson, a DSA vezető projektmenedzsere. – A DSA egy fotólaborként működik, ahol valós időben hívják elő a rádiófelvételeket, hogy mindenki felhasználhassa azokat.”

De miért kellenek tortaformák?

A költségek alacsonyan tartása érdekében a Caltech kutatói egy rendkívül szokatlan gyártópartnerhez fordultak: a Fat Daddio's tortaforma-gyártóhoz. Miután ezek a tortaformák tökéletesnek bizonyultak az elektromágneses hullámok elektromos jelekké alakításához, a csapat több ezer tortaforma legyártásával bízta meg a céget.

Francois Kapp, a DSA vezető projektmérnöke ehhez csak annyit fűzött hozzá, hogy „minden a fémmegmunkálásról szól, és ebben a Fat Daddio's-nak komoly tapasztalata van!”

(Nyitókép: a DSA első prototípusa)