Szabó Péter éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza foglalta össze az IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change, Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) legújabb éghajlati jelentését a Másfélfok oldalán. Eszerint a legutóbbi, 2021-es riport óta nem változott a klímaváltozásról alkotott tudományos kép, ellenben borúsabb lett, amennyiben „a megfigyelések, a frissített számítások és az új modellezési eredmények alapján ugyanaz a folyamat látszik:

a felmelegedés duplájára gyorsult, miközben a hatások exponenciálisan nőnek.”

Újdonság ugyanakkor, hogy „a csapadék globális változásában már nincs trend” – írja az összefoglaló, amelynek Szabó mellett Pongrácz Rita meteorológus, hidrológus, a földtudományok doktora, az ELTE Meteorológiai Tanszékének adjunktusa a társszerzője.

„A Föld melegedése egyértelmű, egyre gyorsabb, és szinte biztosan az emberi tevékenység következménye – írják. – Ami viszont változott, az a helyzet súlyossága.”

Módszertani korrekciók

A friss kutatás szerzői „alapvetően a legutóbbi IPCC-jelentés módszertanát követik, de beépítik az azóta elérhető új megfigyeléseket, modelleket és módszertani korrekciókat. Ez azért lényeges, mert így nem egy teljesen új értelmezési keretet kapunk, hanem az IPCC többezer tudósa által már elfogadott módszertan frissítését.”

El Niño és La Niña

A négy különböző globális hőmérsékleti adatbázis átlaga alapján 2011 és 2020 között a globális felmelegedés 1,09 Celsius-fok volt az iparosodás kezdetéhez (1850–1900) képest, míg az új számítások szerint a 2016 és 2025 közötti átlag már 1,26 °C.

Az összefoglaló szerzői kiemelik a 2023–2025-ös időszakot. 2023 és 2024 kiugróan meleg volt egy erős El Niño kialakulása miatt, és

bár 2025 kissé hűvösebb volt a megelőző két évnél, de melegebb minden 2023 előtti évnél, „annak ellenére, hogy egy gyenge La Niña (globálisan hűtő hatású) évről beszélünk.”

„Ebből is jól látszik, hogy a hűvösebb irányú természetes kilengések már nem a korábbi éghajlati állapotba viszik vissza a rendszert, hanem csak átmenetileg mérséklik az alapvetően egyre növekvő melegedést” – írja Szabó és Pongrácz.

Emberi eredet

Ahogy írják, fontos megérteni a melgedés okát, mert ugyan mindig is voltak természetes éghajlati ingadozások, de „a mostani melegedés üteme és mértéke csak akkor értelmezhető helyesen, ha megvizsgáljuk, mekkora szerepe van benne az emberi tevékenységnek.”

„A bolygónk melegedése gyakorlatilag megegyezik az emberi eredetű melegedés becsült értékével

– írják. – A természetes külső tényezők (mint a naptevékenység vagy a vulkánkitörések hatása), valamint a belső éghajlati változékonyság (pl. az El Niño/La Niña fázisok váltakozásainak) nettó szerepe csupán néhány század °C-os.”

Ugyanakkor nem minden emberi tevékenység hatása melegíti a légkört, például a légszennyezésből származó aeroszolnak hűtő hatása van, ám ennek hatása a friss becslések szerint a korábbinál gyengébb (-0,28 °C). Igen ám, de az aeroszolrészecskék kibocsátása csökken a levegőminőségi intézkedések és a technológiai változások kedvező hatásának köszönhetően, tehát gyengül a hűtőhatásuk. És ez okozza a legutóbbi IPCC-jelentés óta bekövetkezett növekedést: „az üvegházgáz-koncentrációk tovább emelkedtek, miközben az aeroszol hűtő hatása csökkent. Emiatt a nettó emberi hatás is erősebb lett.”

A teljes összefoglaló a szerzők által szerkesztett ábrákkal itt olvasható, míg a legújabb éghajlati jelentés eredetije itt található. 

(Nyitókép: Unsplash)