A történelem ismétli önmagát – tartja a mondás, és bár sok igazság lakozik benne, az eddig nem volt egyértelmű, hogy ez a szülőbolygónk történelmére is igaz, márpedig úgy tűnik: ugyanúgy, mint ahogy sokmillió évvel ezelőtt minden jelenleg ismert földrész egy nagy kontinensből szakadt le, valószínűleg végül újra egy nagy szuperkontinenssé is fognak összeállni. A Freethink online tudományos magazin munkatársa elevenítette fel cikkében az annak idején a National Geographic weboldalán megjelent térképeket, melyeken nyomon lehet követni a Föld kontinenseinek jövendőbeli vándorlásait.

A kontinensek tulajdonképpen csak számunkra, kozmikus léptékben kínosan rövid életű emberek számára tűnik statikusnak, valójában azonban, ha képesek lennénk térre és időre fittyet hányva csak felgyorsítva évmilliókon át figyelni a földet, akkor egy folyamatosan bugyogó golyóbist látnánk, ahol folyamatosa összeütköznek és szétválnak – földrengések és vulkánkitörések szimfóniájának közepette. A tektonikus lemezek összeütköznek és szétesnek, új kéreg keletkezik, miközben a régi a felszín alá húzódik. A bolygónk felszínén található földrészek a folyamatos mozgásuk során már többször is egy nagy közös szuperkontinenssé álltak össze, mielőtt újra szétváltak volna: mondhatni ez egy visszatérő esemény.

A legutóbbi iterációja a ciklikusan létrejövő szuperkontinensnek a durván 200 millió évvel ezelőtt létezett Pangea, melynek abban a földtörténeti korban emberek helyett még dinoszauruszok járták felszínét. 100 millió évvel ezelőtt ez a szuperkontinens már szétvált, és már jól kivehetőek voltak a mai kontinensek partvonalai, illetve a kialakuló Atlanti- és Indiai-óceán. Ezt követően alakult ki a ma ismert arca a Földnek, mely azonban egy ideiglenes állapot: a kontinensek lassú vándorlásának irányai ugyanis változatlanok, ehhez a National Geographic ábrái az Atlanti-óceánt hozzák példának, melynek két partja napjainkban is évente egy hüvelykkel – azaz körülbelül 2,54 centiméterrel – távolodik egymástól.

Az elkövetkezendő 100 millió év Észak-Amerika keleti partjánál történő lemezmozgások az Atlanti-óceán további zsugorodását, és a földrészek további közeledését hozza magával. Körülbelül 250 millió év múlva a vándorló kontinensek újra össze fognak ütközni, létrehozva egy új szuperkontinenst, melynek a kutatók már nevet is találtak: a távoli jövő megaföldrésze a Pangea Proxima nevet kapta – pontosabban fogja kapni, ha lesz még ember, aki elnevezze.

Pangea Proxima, az új szuperkontinens

A jövendőbeli megakontinensen szinte szürreális közelségben lesznek a ma még óceánok által különválasztott földrészek és városok. Ami a kontinenseket illeti, Amerika északon Afrikához, délen pedig az Antarktiszhoz fog kapcsolódni. Afrika Európának és a Közel-Keletnek ütközött, Ausztrália pedig Ázsia keleti részéhez illeszkedett. Az óriási kontinens az Indiai-óceán maradványai köré fog összpontosulni, mely addigra már elfogja veszteni óceán-jellegét, és beltengerré fog válni, melyet körben a szárazföld lopott el. A Földközi-tenger ezen jogutódja szintén kap majd egy csizmát, azonban ez már nem Olaszország lesz, hanem egy új, szintén csizmaszerű India. Addigra már a világ legmagasabb pontja sem a Himalájában lesz, hanem azon a még el nem nevezett, jövendőbeli gyűrthegységben, mely az amerikai Florida- és Georgia-állam Dél-Afrikába való begyűrődése hoz majd létre. Ami azt illeti, a jövő tektonikus világrendje még a brexitet is felül fogja írni, a Nagy-Britania ugyanis vissza fog térni Európába – a szó szoros értelmében.

A National Geographic térképén egy-egy város helyét is jelölték a térkép alkotói, hogy jobban érzékeltessék a területek elmozdulását. A jövendőbeli szuperkontinensen a dél-afrikai Fokváros és a dél-amerikai Mexikóváros mindössze egy napnyi autóútra lesz egymástól, de ahhoz, hogy valaki eljusson Sydneyből Sanghajba, majd ahhoz, hogy tovább induljon Tokióba sem kell majd hajóra szállnia, hisz ezt az utat szárazföldön fogja tudni megtenni. Lagos New Yorktól északra lesz majd megtalálható, és mindkettő közel lesz majd az Atlanti-tengerhez, az egykori óceán összezsugorodott maradványához. Egyedül egyvalami lesz változatlan 250 év múlva is: Új-Zéland akkor is egy különálló sziget marad majd.

(Fotó: National Geographic)