A földön kívüli intelligencia keresése (SETI) az 1960-as évek óta egy meglehetősen szűk elméletre alapozza a munkáját. A kutatók abból indultak ki, hogy egy fejlett civilizáció a rádiótartomány egy igen specifikus, alacsony zajszintű sávjában – az úgynevezett galaktikus itatónál (1420 és 1662 MHz között) – próbálna kommunikálni. Ez az a tartomány, ahol a hidrogén és a hidroxil spektrumvonalai találhatók, amiből a víz áll, így logikus találkozási pontnak tűnt a kozmoszban.

A bökkenő csak az, hogy hat évtizednyi várakozás után sem érkezett ebből az irányból semmi. Ben Zuckerman, a UCLA fizika és csillagászat professzora legújabb tanulmányában rávilágít: ideje lenne elengedni ezt a csőlátást.

Zuckerman szerint a hagyományos, célzott rádiócsatornák helyett a szélessávú SETI irányába kellene elmozdulni. Ez azt jelenti, hogy a rádióhullámoktól kezdve egészen az optikai (látható fény) és az infravörös tartományig mindent vizsgálni kellene. Az érvelése egyszerű: kommunikálni akaró civilizáció a technológiai tudása legjavát nyújtva próbálna jelezni, amit mi akár véletlenül is észrevehetnénk az égboltfelmérések során – feltéve, ha jó tartományban nézelődünk.

A professzor szerint a közeli (650 fényéven belüli) civilizációk valószínűleg nem az optikai tartományt használják, mert azt a több mint százévnyi csillagászati fotó és adat között már minden bizonnyal kiszúrtuk volna véletlen találatként.

A legnagyobb rejtélyt jelenleg az infravörös tartomány jelenti. Zuckerman úgy véli, az idegenek itt küldhetik a legerősebb jeleket, ám erről a tartományról tudunk a legkevesebbet. A probléma technikai: a földi légkör elnyeli az infravörös jelek jelentős részét, így a valódi áttöréshez egy kifejezetten erre a célra dedikált űrtávcsőre lenne szükség.

A statisztikák biztatók, mégis kijózanítók. A Föld 650 fényéves környezetében körülbelül 500 ezer Nap-szerű csillag található. Ebből nagyjából 200 ezer elég idős ahhoz (legalább 4,5 milliárd éves), hogy kifejlődhetett körülötte egy technológiai civilizáció. A Kepler-űrtávcső adatai alapján ezeknek a rendszereknek a 30 százalékában keringhet kőzetbolygó a lakható zónában, ami potenciálisan 60 ezer második Földet jelent.

Zuckerman ugyanakkor hozzáteszi: a jelenlegi rádiós és optikai felmérések már elég kiterjedtek ahhoz, hogy kijelenthessük: kozmikus értelemben véve nagyon kevés, vagy talán nulla aktívan kommunikáló civilizáció van a közvetlen szomszédságunkban. Ez azonban nem a keresés végét jelenti, hanem az újragondolását. A kutató szerint ahelyett, hogy csak a dedikált SETI-programokra várnánk, a csillagászat egyéb területeiről (pl. általános égboltfelmérésekből) származó adatokat kellene sokkal szigorúbb és okosabb algoritmusokkal átfésülni. Ha egy idegen civilizáció tudja, hogy a Föld különleges (és a méretükből adódóan ezt távcsövekkel tudhatják), akkor célzott, erős jeleket küldhetnek felénk.

A kérdés már csak az, hogy mikor állítunk pályára egy olyan infravörös fület, amely képes lesz meghallani ezt a kozmikus suttogást. Zuckerman szerint amíg ez nem történik meg, a SETI továbbra is csak a sötétben tapogatózik – vagy legalábbis rossz szemüveggel nézi a csillagokat.

Ezek is érdekelhetnek:

Kvíz: 10 trükkös tudományos kérdés, amire nehéz helyesen válaszolni Azt például igaz, hogy az agyunknak mindössze a 10 százalékát használjuk?

Erre az öt, nyugtalanító fizikai paradoxonra máig nincs magyarázat Öt meglepő gondolatkísérlet, ami alapjaiban kérdőjelezi meg a világ működését.

Megmagyarázhatatlan UFO-esetek? - történetek idegen találkozásokról, amiket sosem sikerült tisztázni Sokan számolnak be észlelésekről, amelyek során ismeretlen jelenséget, tárgyat látnak az égen megjelenni, de ezekből számos esetben kiderült, hogy egyszerű megtévesztés, vagy hétköznapi magyarázat is rendelkezésre áll a tisztázására. Volt azonban néhány elhíresült esemény, aminek a megfejtése sokkal nehezebb feladatot jelent.

(Forrás: Universe Today)