A kutatók több mint 164 ezer galaxis adatait elemezték, így követték vissza a hálózatot az univerzum kisdedkoráig, amikor terebélyes otthonunk mindössze egymilliárd éves volt. A korábbi, Hubble űrteleszkóppal készült felvételekhez képest az új térkép sokkal részletgazdagabb: ahol korábban elmosódott, egységesnek tűnő struktúrákat láttunk, ott a James Webb űrtávcső most különálló szálakat és halmazokat mutat meg.
A kutatók szerint a térkép élessége két tényezőnek köszönhető: rendkívül érzékeny infravörös műszereinek köszönhetően az űrtávcső sokkal több halvány galaxist észlel ugyanazon az égboltterületen, továbbá a galaxisok távolságát sokkal pontosabban mérik, így minden galaxis a megfelelő „időszeletbe” kerül a kozmikus történelem során.
Ez lehetővé tette a csillagászok számára, hogy mélyebbre tekintsenek vissza az időben, és átlássanak a vastag kozmikus porfelhőkön.

„A mélység és a felbontás ugrásszerű javulása valóban jelentős. Most már olyan időszakban is láthatjuk a kozmikus hálót, amikor az univerzum még csak néhány százmillió éves volt – ez a korszak a James Webb űrteleszkóp előtt lényegében elérhetetlen volt” – mondta Bahram Mobasher professzor, a tanulmány egyik kutatója.
A kozmikus háló alkotja egyébként az univerzum gerincét, amely sötét anyagból, valamint gázbólszálakból és -falakból épül fel, amelyek galaxisokat és galaxishalmazokat kötnek össze a mindenségben. A kutatást a Riverside-i Kaliforniai Egyetem munkatársai vezették, az erről szóló tanulmány a The Astrophysical Journal című tudományos szaklapban jelent meg.
Ezek is érdekelhetnek:
(Forrás: UC Riverside, The Astrophysical Journal, Interesting Engineering)