A csillagászok egy olyan rendkívül ritka kettőscsillag-rendszert azonosíthattak, amilyenre eddig még nem volt példa. A kutatók szerint ez lehet az első ismert eset, amikor egykor egymás körül keringő két csillag is szupernóva-robbanásban fejezte be az életét.
A felfedezés újabb fontos darabja lehet annak a kirakósnak, amely a nagytömegű csillagok fejlődését próbálja megfejteni. A rendszer ma már nem hétköznapi csillagokból áll, hanem két rendkívül sűrű csillagmaradványból.
Az egyik egy pulzár, vagyis gyorsan forgó neutroncsillag, amely rádiójeleket bocsát ki. Társa szintén egy szupernóva után visszamaradt objektum lehet. A kutatók szerint a két égitest története szorosan összefonódott, hiszen fejlődésük során jelentős mennyiségű anyagot adtak át egymásnak. Ez alapvetően befolyásolta, hogyan és mikor következtek be a robbanások.
A több hullámhosszon készült kompozitfelvétel az IC 443 (Medúza-köd) szupernóva-maradványt és az azt átfedő, idősebb G189.6+3.3 maradványt mutatja. A különböző színek a rádió-, infravörös, látható és ultraibolya tartományban rögzített adatokat jelölik, feltárva a gáz- és porfelhők eltérő szerkezetét. A kép közepén látható ibolyaszínű ív az idősebb szupernóva-maradvány egyik filamentuma. Forrás: NASA
A rendszer különlegessége abban rejlik, hogy a két csillag túlélte egymás szupernóváját, ami a modellek szerint rendkívül ritka esemény.
Az ilyen objektumok kulcsszerepet játszhatnak annak megértésében is, hogyan jönnek létre a kettős neutroncsillagok. Ezek később összeolvadhatnak, ami gravitációs hullámokat és más látványos kozmikus jelenségeket hozhat létre. A mostani megfigyelések arra utalnak, hogy a csillagfejlődés sokkal összetettebb lehet, mint azt korábban gondolták. A felfedezés új támpontot adhat a csillagászoknak a nagytömegű kettősrendszerek életútjának feltérképezéséhez.
Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.