Rejtélyes túlélő egy törpecsillag árnyékában

A Földtől körülbelül 80 fényévre található WD 1856 b jelű égitestet még 2020-ban fedezték fel a csillagászok a TESS és a Spitzer űrtávcsövek adatainak segítségével. Ez a különleges bolygó méretét tekintve a Jupiterhez hasonlítható, miközben az általa megkerült WD 1856+534 jelű fehér törpe alig nagyobb a Földnél, így a kísérőcsillag hétszer akkora, mint maga a halott csillagmaradvány. Az exobolygó elképesztően közel, mindössze 34 óránként kerüli meg a gazdatestet, ami ötvenszer kisebb távolság, mint a Föld és a Nap közötti pálya. Amennyiben a bolygó eredetileg is ezen a szűk pályán keringett volna, a csillag vörös óriás fázisában menthetetlenül megsemmisül, hiszen a felfúvódó égitest teljesen elnyelte volna a környezetét.

A rejtély megoldása érdekében egy nemzetközi kutatócsoport a James Webb űrteleszkópot hívta segítségül, hogy részletesen megfigyeljék a bolygó áthaladását a csillaga előtt. A tranzit során végzett precíz mérések feltárták, hogy az objektum tömege a Jupiterének a négy- és tizenegyszerese közé tehető. A kutatók legnagyobb meglepetésére a bolygó hőmérséklete megközelítőleg 126 Celsius-fok, ami lényegesen melegebb annál, mint amit a fehér törpe gyenge fénye önmagában indokolna. Mivel napjainkban nincs olyan aktív energiaforrás a rendszerben, amely ekkora hőt termelne, a szakemberek rájöttek, hogy ez a magas érték egy korábbi időszakból visszamaradt, tárolt energia eredménye.

Időgép a mi Naprendszerünk jövőjébe

A tudósok előtt két elmélet állt: a bolygót vagy elnyelte a haldokló csillag, és belül élte túl a katasztrófát, vagy a rendszerben lévő más objektumok gravitációs hatására később vándorolt közelebb. Mivel a fehér törpe egy hármas csillagrendszer része, a kísérőcsillagok gravitációs löketei elindíthatták a WD 1856 b lassú migrációját. A bolygó lehűlési modelljeit a James Webb adataival kombinálva megállapították, hogy a felmelegedés 3-5,5 milliárd évvel a fehér törpe kialakulása után történt. Ez pontosan bizonyítja, hogy az óriásbolygó kezdetben távoli, biztonságos pályán keringett, és csak jóval később, a fehér törpe erős gravitációs mezőjébe lépve forrósodott fel a vándorlás során.

A James Webb a bolygó légkörének kémiai összetételébe is bepillantást engedett, kimutatva leginkább a metán jellegzetes nyomait. Ez az első alkalom, hogy a csillagászok atmoszférát észleltek egy halott csillag előtt elhaladó bolygónál, a kutatást pedig már újabb négy tranzit megfigyelésével folytatják.

Ez a felfedezés egyúttal a mi Naprendszerünk jövőjébe is ablakot nyit, ahol a Nap ötmilliárd év múlva szintén vörös óriássá válik, elpusztítva a belső bolygókat. Bár a Merkúr és a Vénusz sorsa a megsemmisülés, a távoli gázóriások túlélési esélyeit pontosan az ilyen távoli rendszerek vizsgálatával érthetjük meg.

(Forrás: NASA, fotó: NASA, ESA, CSA, Ralf Crawford (STScI))

Ez is érdekelhet:

Fotón a kozmikus haláltusa: Egy szupernóva előtti pillanatot kapott lencsevégre a NASA Egy haldokló Wolf-Rayet-csillag intenzív csillagszele formál egy harminc fényév kiterjedésű kozmikus gázbuborékot a Földtől mintegy 15 ezer fényévre. A NASA részletgazdag felvételén most teljes pompájában bontakozik ki a monumentális égi alakzat.

Hatalmasat tévedtek a kutatók: összeomlott a legfontosabb bizonyíték az élet utáni hajszában a Jupiter rejtélyes holdján A Jupiter jeges holdját régóta a földön kívüli élet egyik legígéretesebb helyszínének tartják, de egy friss elemzés most megkérdőjelezi az egyik legfontosabb bizonyítékot az Europa lakhatóságával kapcsolatban.

Mintha a világűr viccelne a kutatókkal: Rejtélyes jelet fotózott a James Webb egy haldokló csillagnál A James Webb űrteleszkóp legújabb felvétele nemcsak a csillagászat egyik legnagyobb rejtélyét ábrázolja lenyűgöző részletességgel, de mintha maga a világegyetem is egy stílusos poénnal üzent volna a kutatóknak.”