Amikor a sportvilág egy ekkora horderejű eseményre fókuszál, a sportszakmai kérdések rendszerint elhomályosítják a rendezés valós, rendszerszintű hatásait. A Másfélfokon megjelent elemzés arra világít rá, hogy az idei világbajnokság földrajzi struktúrája alapjaiban teszi lehetetlenné a környezetvédelmi célok teljesülését.
A korábbi 32 helyett már 48 válogatottat felvonultató, 104 mérkőzésből álló torna ugyanis olyan kontinensnyi távolságokat mozgat meg, amelyek áthidalása szinte kizárólag a leginkább környezetszennyező közlekedési formával, a repüléssel oldható meg.
A cikk szerzője és a Green Policy Center junior elemzője, Szász Anna Dorottya szerint a szövetség zöld retorikája és a gyakorlati megvalósítás közötti szakadék teljesen hitelteleníti a FIFA klímavédelmi vállalásait.
A probléma magva a decentralizált, három országra kiterjedő rendezési modellben rejlik, ahol a helyszínek közötti távolság sokszor a 4000 kilométert is meghaladja. Ez a logisztikai kényszerpálya azt eredményezi, hogy az esemény teljes üvegházhatású-gázkibocsátásának elképesztő, 85 százalékáért a légi közlekedés felel.
Hogy ezt kontextusba helyezzük, a torna várhatóan 9 millió tonnás összkibocsátása hatszorosan lépi túl a 2024-es párizsi olimpia környezeti terhelését, és duplája a korábbi labdarúgó-világbajnokságokénak.
A csapatok és a stábok folyamatosan ingáznak a metropoliszok között, Bosznia-Hercegovina válogatottja például a csoportkörben hosszabb utat repült Toronto, Los Angeles és Seattle között, mint a Lisszabon és Moszkva közötti távolság. Bár az ökológiai mérleget némileg javítja, hogy új stadionokat legalább nem kellett építeni, a milliós szurkolói tömeg mobilitása végleg felborítja a mérleget.
Egyetlen, a csapatát a döntőig hűségesen követő angol szurkoló utazása önmagában 3,5 tonna szén-dioxidot generál. Amikor ezek a tényezők összeadódnak,
egyetlen kiemelt mérkőzés közvetett és közvetlen karbonlábnyoma elérheti a 72 ezer tonnát, ami megegyezik 48 ezer autó átlagos éves emissziójával.
Az extrém időjárás a résztvevők biztonságát veszélyezteti, Philadelphiában például heves esőzések és villámlás miatt szakadt félbe a Franciaország–Irak mérkőzés, de a valódi láthatatlan ellenség a hőség. A statisztikák szerint az Egyesült Államokban a hőhullámok követelik a legtöbb halálos áldozatot a szélsőséges időjárási jelenségek közül, a vébé 16 helyszínéből 14-ben pedig a kombinált hőterhelést mérő nedves gömbhőmérsékleti index meghaladja a kritikus 28 Celsius-fokos egészségügyi határértéket.
A FIFA hosszú távú stratégiája ugyan 2040-re klímasemlegességet irányoz elő, a valóságban a szervezet szoros partnerségre lépett a világ egyik legnagyobb vállalati kibocsátójával, a szaúdi Aramco olajvállalattal, amely egymaga a globális történelmi emisszió több mint 4 százalékáért felelős. Ráadásul a jövőbeli trendek sem a megnyugvást szolgálják, hiszen a 2030-as vb három kontinensre szóródik szét, a 2034-es szaúd-arábiai tornán pedig 11 új, intenzív hűtést igénylő stadion felhúzása jelent majd újabb környezeti csapást.
Pedig a labdarúgásnak, mint globális társadalmi jelenségnek, óriási ereje lenne a pozitív formálásban, a COP26 klímaügyi nagykövet, Nigel Topping szerint pedig a klímaválság leküzdéséhez pontosan a futballból ismert kitartásra, alkalmazkodásra és kollektív csapatjátékra lenne szükség.
(Forrás: Másfélfok, fotó: Getty Images)
Ez is érdekelhet:
Itt állíthatod be, hogy a Rakéta az elsők között legyen a Google keresőben