A tudományos viták során nem ritka, hogy a valóság valahol a két szélsőséges álláspont között félúton rejtőzik, mint ahogyan az a Pilbara-sivatagban található North Pole Dome – más néven Miralga becsapódási struktúra – esetében is bebizonyosodott. A különleges képződményt felfedező kutatócsoport eredetileg mintegy 3,47 milliárd évesre becsülte a krátert, míg egy másik szakértői gárda később megtámadta ezt az eredményt, azt állítva, hogy az esemény legfeljebb 2,77 milliárd évvel ezelőtt történhetett.

A rejtély végére az eredeti kutatócsoport tett pontot: a neves Geology című szakfolyóiratban publikált tanulmányuk szerint

a helyszínen talált parányi ásványkristályok szerkezetét elemezve kimutatták, hogy a kozmikus ütközés valójában körülbelül 3,024 milliárd évvel ezelőtt rázta meg a bolygót. Ezzel a megerősítéssel a Miralga hivatalosan is a Föld legősibb ismert becsapódási kráterévé vált, amely az egyetlen jelenleg elismert ilyen jellegű képződmény az archeumnak nevezett földtörténeti korból.

Miért tűnnek el a földi kráterek?

Ha bolygónkat összehasonlítjuk a Holddal, a Marssal vagy a Merkúrral, azonnal szembeötlik, hogy a földi felszínt jóval kevesebb kráter borítja. Bár a sűrű légkör a korai időszakokban megvédhette a Földet a kisebb égitestektől, a kráterek hiányának valódi oka a bolygó folyamatos geológiai aktivitásában gyökerezik. Az eróziós folyamatok és a tektonikus lemezmozgások az évmilliárdok során szisztematikusan eltüntették a korai becsapódások nyomait, így a ma azonosítható kráterek többsége kevesebb mint kétmilliárd éves. A Miralga felfedezése előtt a legidősebbként elfogadott becsapódási nyom a szintén Nyugat-Ausztráliában található, 2,23 milliárd éves Yarrabubba-kráter volt. Bár a North Pole Dome a felszínen ma már csupán egy jellegtelen, bokros sivatagi területnek tűnik, a Pilbara régió geológiai szempontból egyedülálló, mivel az itteni kőzetek zárt egységként, épségben őrizték meg a korai Föld felszínének olvasható darabkáit.

Időkapszulák a kőzetben

A kutatók a felszíni kibúvásokban talált különleges, úgynevezett töréskúpok révén kezdtek rájönni a terület valódi természetére. Ezek a jellegzetes, kúpos törésvonalakkal rendelkező formációk kizárólag akkor keletkeznek, amikor egy hatalmas becsapódás rendkívüli lökéshullámot indít el a kőzeten keresztül.

A pontos kormeghatározáshoz a tudósok a töréskúpokhoz kapcsolódó, a becsapódás során megsérült kőzetek mikroszkopikus ásványait vették górcső alá. A legfontosabb bizonyítékot a cirkon szolgáltatta, amely egy rendkívül ellenálló mikroásvány, és kiválóan alkalmas a geológiai idő mérésére.
Az ütközés által kiváltott intenzív hőhatás miatt a Miralga területén található cirkonkristályok egy része részben újra kristályosodott, és különleges, csontvázszerű alakot vett fel, amely éppen hárommilliárd évvel ezelőtti dátumot rögzített. A megbízhatóság érdekében a kutatók apatitkristályokat is elemeztek, amelyek az ütközés után a repedéseken átáramló forró folyadékokból váltak ki, és az izotóparányok alapján szinte percre pontosan ugyanazt, egy 3,019 milliárd éves kort igazoltak.

Mit mutat meg ez az eredmény?

Ez az eredmény azért bír kiemelkedő tudományos jelentőséggel, mert a becsapódás egy a maihoz képest gyökeresen eltérő, sokkal forróbb kérgű és kezdetleges mikrobiális ökoszisztémákkal rendelkező Földön történt. Bár Ausztráliában és Dél-Afrikában találtak már ennél is régebbi ütközésekből származó apró, olvadt kőzetcseppeket, azok a leletek nem fedik fel, hogy pontosan hová csapódtak be az égitestek. A Miralga ezzel szemben nem csupán elszórt törmeléket, hanem egy ténylegesen elemezhető kráterszerkezetet kínál a tudománynak. Ez a megmaradt struktúra egyedülálló ablakot nyit a múltra, amelyen keresztül tanulmányozható, hogyan hatottak a hatalmas kozmikus karambolok a bolygó környezetére az élet kialakulásának kritikus időszakában.

(Forrás: Science Alert, fotó: Getty Images)

Ez is érdekelhet:

Fotón a kozmikus haláltusa: Egy szupernóva előtti pillanatot kapott lencsevégre a NASA Egy haldokló Wolf-Rayet-csillag intenzív csillagszele formál egy harminc fényév kiterjedésű kozmikus gázbuborékot a Földtől mintegy 15 ezer fényévre. A NASA részletgazdag felvételén most teljes pompájában bontakozik ki a monumentális égi alakzat.

5300 év után is mocorog valami Ötzi testében: meglepő dolgot fedeztek fel a jégember gyomrában Amikor 1991-ben az Ötztali-Alpokban egy kiránduló pár rábukkant a jégből elővillanó, mumifikálódott emberi testre, a világ azt hitte, egy szerencsétlenül járt modern hegymászót találtak. Hamar kiderült azonban, hogy a lelet a rézkorból maradt ránk, a fagy és a kiszáradás pedig olyan tökéletesen konzerválta Ötzi belső szerveit, tetoválásait és izmait, mintha csak egy múzeumi vitrinbe tervezték volna. Csakhogy a legújabb kutatások szerint ez a vitrin egyáltalán nem élettelen: a jégemberben még mindig pislákol az élet.

Még nem volt Duna, csak őselefántok: 2,5 millió éves ritka leletet találtak a Normafánál A Normafa Park munkatársai olyan pleisztocén kori édesvízi mészkőleletekre bukkantak, amelyek egy több mint két és fél millió évvel ezelőtti, radikálisan más arculatú Kárpát-medencei ökoszisztéma mikrovilágát őrizték meg.