Az űrben keringő, 40 és 100 méter közötti átmérőjű Kamoʻoalewa (2016 HO3) az eddigi legkisebb olyan aszteroida lehet, amelyet emberi kéz alkotta technológia valaha elért. Bár az ominózus égitest elsődlegesen a Nap körül kering, különleges, elliptikus pályája miatt 45 évente megkerüli a Földet is. Ez a ritka, úgynevezett kvázi-hold (vagy kvázi-szatellit) státusz mindössze hét általunk ismert objektum sajátja a kozmikus szomszédságunkban. A Föld környezetében haladó Apollo-típusú aszteroidák többségével szemben a Kamoʻoalewa hosszú távon és rendkívül stabilan, mintegy 0,1–0,3 csillagászati egységre marad tőlünk. Ennek a viszonylagos közelségnek köszönhetően a megközelítése is rendkívül alacsony energiaráfordítással kivitelezhető, ami ideális célponttá tette a kínai mérnökök számára.

A Tienven–2 expedíciója még 2025. május 29-én vette kezdetét, amikor a szonda a Hszicsang Műholdkilövő Központból a magasba emelkedett. Az ázsiai ország első aszteroida-mintavételi missziója ezt követően tizenhárom hónap alatt nagyjából egymilliárd kilométert utazott a világűrben. A célegyenesbe érve az űreszköz június 6-án észlelte először optikai úton a 2016 HO3-at, június 19-én kétezer kilométerre volt tőle, július 2-án pedig már alig húsz kilométeres távolságból készítette el a most publikált felvételt:

A kutatók reményei szerint a küldetés során végre sikerül kideríteni, hogy egyetlen tömör kőtömbről vagy csupán egy laza törmelékhalomról van-e szó. A tervezett kilenchónapos helyszíni megfigyelés választ adhat a napszél felszíni hatásaira, a pálya pontos fejlődéstörténetére, valamint a víz esetleges jelenlétére is.

A teleszkópos mérések alapján a kutatók régóta gyanítják, hogy a kozmikus szikla valójában a Hold egy ősi, leszakadt darabja, ezt a teóriát pedig a szonda által begyűjtött és a Földre visszaküldött anyagminták végérvényesen igazolhatják.

Miután a Tienven–2 egy közeli elrepülés során sikeresen útnak indítja a mintákat tartalmazó kapszulát a Föld felé, az utazása egy egészen más irányban folytatódik. A szonda a Mars pályáját elhagyva a 311P jelű főövi üstököst veszi célba, amely a pályája szerencsés elhelyezkedése miatt tökéletesen útba esik. Ez a különös égitest a mai napig zavarba ejti a csillagászokat a rejtélyes, hatágú porcsóvája miatt.

(Forrás: Science Alert, fotó: CNSA, nyitókép: Getty Images)

Ez is érdekelhet:

Szembeszállt a fizikával: egy óriásbolygó, ami valahogy túlélte saját napja végzetét A James Webb űrteleszkóp legújabb mérései alapján a kutatók végre közelebb kerültek annak megértéséhez, hogyan maradhatott épségben egy Jupiter-méretű exobolygó a vörös óriássá fúvódott, majd fehér törpévé zsugorodott központi csillaga közvetlen közelében.

Fotón a kozmikus haláltusa: Egy szupernóva előtti pillanatot kapott lencsevégre a NASA Egy haldokló Wolf-Rayet-csillag intenzív csillagszele formál egy harminc fényév kiterjedésű kozmikus gázbuborékot a Földtől mintegy 15 ezer fényévre. A NASA részletgazdag felvételén most teljes pompájában bontakozik ki a monumentális égi alakzat.

Mintha a világűr viccelne a kutatókkal: Rejtélyes jelet fotózott a James Webb egy haldokló csillagnál A James Webb űrteleszkóp legújabb felvétele nemcsak a csillagászat egyik legnagyobb rejtélyét ábrázolja lenyűgöző részletességgel, de mintha maga a világegyetem is egy stílusos poénnal üzent volna a kutatóknak.”