Gigantophis garstini

A Gigantophis egy 40 millió évvel ezelőtt, az eocén idején élt óriáskígyó, amely méreteivel egészen a Titanoboa felfedezéséig rekordernek számított. Fosszíliáit Észak-Afrikában, a mai Egyiptom területén találták meg (már 1901-ben), és a becslések szerint hossza elérhette a 7–10 métert. A Gigantophis tekintélyes vastagságú, izmos testű kígyó volt, amely minden bizonnyal rettegésben tartotta élőhelye állatait.

Érdekesség, hogy akár korai elefánt-ősöket – nagyjából egy tapír méretű emlősöket – is képes lehetett egészben lenyelni, miután gyűrűivel megfojtotta őket. Ez is mutatja, milyen óriási ereje volt ennek a kígyónak. A Gigantophis a felfedezése utáni közel egy évszázadban a “világ legnagyobb kígyója” címet viselte, mígnem még nagyobb kihalt fajok (mint a Titanoboa) “színre nem léptek”. A Gigantophis maradványainak vizsgálata azt is kimutatta, hogy rokonságban állt a Madtsoiidae család néhány indiai tagjával – vagyis az óriáskígyók egykor Ázsia egyes részein is elterjedtek voltak.

(Forrás, kép: LS)

Vissza a cikkhez