Az 1961-ben megnyílt Elektromos Hajtómű Laboratórium két nagy vákuumtartályt is tartalmazott, amelyek képesek voltak az űr környezetének szimulálására. Ezeket a tartályokat kifejezetten az ion- és plazmahajtóművek, valamint űreszközök tesztelésére tervezték. A nagyobb, 7,6 méter átmérőjű tartályban egy 3 méter átmérőjű tesztkamra állt, amelyet elektromos hajtóművek vizsgálatára használtak. A tartály padlóján található nyílások vezettek a hatalmas szívóberendezésekhez, amelyek kiszivattyúzták a levegőt, ezzel szimulálva a világűr alacsony nyomását.

A Lewis Kutatóközpontban már az 1950-es évek közepétől vizsgálták az elektromos rakétahajtóművek különböző megoldásait, és Harold Kaufman az 1960-as évek elején megalkotta az első sikeres ionhajtóművet. Ezek a hajtóművek elektromos energiát használtak fel arra, hogy kis részecskéket nagy sebességre gyorsítsanak fel, alacsony tolóerő mellett, miközben hosszú ideig is képesek voltak működni. Az ionhajtóműveket gyakran csoportosan alkalmazzák a nagyobb tolóerő elérése érdekében.

Kép forrása: NASA

Vissza a cikkhez