Bár a penicillium notatum penészgomba baktériumölő hatására már korábban felfigyeltek, a penicillin felfedezését Alexander Fleming nevéhez szokás kötni, aki teljesen véletlenül bukkant rá a gomba ezen tulajdonságára. A skót mikrobiológus 1928-ban két hét szabadságra ment, a londoni laboratóriumát pedig úgy hagyta maga mögött, hogy előtte nem takarított ki, így mire visszatért, a petricsészékben penészgomba kezdett növekedni. Fleming megfigyelte, hogy az egyik csészében a staphylococcus baktériumok elhaltak a penész körül, így arra a következtetésre jutott, hogy a gomba olyan anyagot termel, ami hatékony lehet a baktériumok ellen. Bár Fleming megkezdte a molekula izolálását, de a munkát soha nem fejezte be, a penicillium jótékony hatásáról készült tanulmánya pedig jó ideig elkerülte az orvostársadalom figyelmét. Az 1930-as évek végén aztán Howard Florey, Ernst Boris Chain és kollégái felvették a fonalat: sikeresen izolálták a molekulát és megkezdték a penicillinnel való kísérleteket, amelyek végül elvezettek az első széles spektrumú antibiotikum kifejlesztéséhez. Bár pontos számadatok nem állnak rendelkezésre, de különböző források 200 millió és félmilliárd közé teszik azoknak a haláleseteknek a számát, amit a penicillinnek köszönhetően sikerült megelőzni.
(Forrás: Science History)
Vissza a cikkhez