Milyen lehet átlépni az eseményhorizontot?
Válasz: Stephen Hawking, brit elméleti fizikus
“Keresztül esni az eseményhorizonton olyan, mint beleesni a Niagara-vízesésbe egy kenuban. Amíg a vízesés felett vagy, el tudsz menekülni, de miután átlépted a peremet, elvesztél. Nincs visszaút. Ahogy egyre közelebb jutsz a vízeséshez, a görbület egyre gyorsabbá válik, ami azt jelenti, hogy a kenu elejét jobban húzza magával, mint a hátulját. Megvan a veszélye, hogy széttépi a kenut. Ugyanez a helyzet a fekete lyukakkal. Ahogy a fekete lyuk felé esel lábbal előre, a gravitáció a lábadra jobban hat, mint a fejedre a fekete lyuk közelében, ennek eredményeként hosszában megnyújt, és oldalról összenyom. Széttép, és spagettivá alakít, mielőtt elérnéd a horizontot.
Ha azonban egy sokkal nagyobb fekete lyukba esel, ami millió naptömegű, nehézség nélkül elérheted a horizontot. Ezért, ha meg akarod vizsgálni egy fekete lyuk belsejét, jó nagyot válassz. [...]
Ha valaki a távolból figyel, sosem látja, ahogyan átléped az eseményhorizontot.
Ehelyett úgy tűnik, mintha lelassulnál, és lebegnél a horizonton kívül. Egyre halványabbá válnál, és egyre vörösebbé, amíg lényegében eltűnnél a tekintetek elől. A külső világ szemszögéből nézve, örökre elvesznél.”
(Forrás: USC Dornsife)