Ez a jelenség arra utal, hogy amikor megtanulunk egy új szót vagy fogalmat, hirtelen mindenhol ebbe botlunk bele. A háttérben nem a gyíkemberek személyre szabott, firnyákos összeesküvése áll, hanem tehát a Baader–Meinhof-jelenség, vagy más néven: frekvenciaillúzió. Az illúzió ez esetben két lépésből áll: először az agyunk „fontosnak” könyvel el egy új információt (ez a szelektív figyelem), majd minden újabb észlelés megerősíti azt a benyomást, hogy az adott dolog állandóan jelen van (ez pedig a megerősítési torzítás).
A világ nem változott meg körülöttünk – csupán a figyelmi szűrőnk kicsit elhangolódott. Mint látható az észlelésünk sem objektív – torzíthatja az is, ahogyan az információkat szűrjük és értelmezzük. A valóság sokszor nem olyan, amilyennek látjuk – inkább olyan, amilyenné mi tesszük.
Vissza a cikkhez