Az Apollo-szeizmométerek tényleg hosszú lecsengésű jelalakokat rögzítettek: a Hold száraz, merev kőzeteiben nagy a szeizmikus „Q” tényező, így a hullámok lassabban csillapodnak – ettől tűnik úgy, hogy kong, akár egy harang. A mérések többféle holdrengést különítettek el: árapály-eredetűeket, sekély, hőmérséklet-változáshoz kötődő rengéseket, valamint becsapódásos eseményeket. A jelenség oka viszont nem az, hogy a Hold üreges vagy mesterséges szerkezet lenne, hanem az, hogy a víz- és repedéshálózat hiánya, a kristályos kőzetek merevsége, valamint a törésmechanika természetes módon okozza a hosszú csillapodási időt. A Földön a víz és a kőzetek repedezettsége sokkal gyorsabban lefojtja ugyanezeket a rezgéseket, ezért tapasztaljuk másként a bolygónkon.
Vissza a cikkhez