Grönland jégtakarója olyan ütemben és olyan mintázatok mentén olvad, amire a megfigyelések történetében eddig nem volt példa. Egy, a Nature Communications folyóiratban megjelent új kutatás szerint az extrém olvadási események ma már nemcsak gyakoribbak, hanem nagyobb területet érintenek, és jóval több olvadékvizet is termelnek, mint korábban.
A Barcelonai Egyetem vezette vizsgálat* arra jutott, hogy a felmelegedés egyre inkább felerősíti ezeket a folyamatokat, túl azon, amit a természetes légköri mintázatok önmagukban indokolnának.
*A vizsgálat 1950 és 2023 között rögzített extrém olvadási eseményeket elemzett, egy új osztályozási módszer segítségével, amely a légköri keringési típusokat regionális klímamodellel kapcsolta össze. Ezzel a kutatók el tudták különíteni a légköri felmelegedéshez köthető termodinamikai hatásokat a cirkulációs mintázatokból eredő dinamikai tényezőktől.
A kutatók szerint 1990 óta az extrém olvadási események által érintett összesített felszíni terület évtizedenként átlagosan 2,8 millió négyzetkilométerrel nőtt. Ezzel párhuzamosan az olvadékvíz mennyisége is meredeken emelkedett.
A tanulmány adatai szerint 1950 és 2023 között az extrém olvadási események évtizedenként átlagosan 12,7 gigatonna vizet termeltek. Ez az érték azonban 1990 óta 82,4 gigatonnára ugrott, vagyis nagyjából hatszoros növekedésről van szó
A legintenzívebb olvadási epizódok többsége ráadásul az elmúlt évtizedekre koncentrálódik. A tíz legerősebb, feljegyzett esemény közül hét 2000 után történt, köztük a 2012 augusztusi, a 2019 júliusi és a 2021 júliusi kiugró esetek. A kutatók szerint ezeknek az eseményeknek nincs igazán összevethető előzményük a korábbi dinamikai mintázatok alapján, ami jól mutatja, mennyire szokatlanná vált a jelenlegi helyzet.
A kutatás arra is rámutatott, hogy ma már egy-egy extrém olvadási esemény önmagában is több olvadékvizet termel, mint a múltban. Az 1950 és 1975 közötti időszakhoz képest 1990 óta 25 százalékkal nőtt az olvadékvíz-kibocsátás azokban az esetekben, amikor hasonló anticiklonális és ciklonális légköri helyzeteket vizsgáltak. Ha pedig az összes extrém eseményt együtt nézték, a növekedés elérte a 63 százalékot is.
Ez arra utal, hogy az emelkedő hőmérséklet, vagyis a termodinamikai hatás, egyre fontosabb szerepet játszik az olvadás fokozódásában. Másképp fogalmazva: már nem pusztán a légköri cirkuláció alakulása számít, hanem az is, hogy a felmelegedett légkör eleve kedvez az intenzívebb olvadásnak.
A kutatók szerint Észak-Grönland különösen érzékeny térséggé vált, és mára az extrém olvadás egyik legfontosabb gócpontjának számít. A jövőre vonatkozó előrejelzések sem megnyugtatók: legpesszimistább (magas üvegházhatásúgáz-kibocsátási) forgatókönyvek mellett az évszázad végére a legerősebb olvadékvíz-anomáliák akár a háromszorosukra is nőhetnek.
A tanulmány szerzői szerint a grönlandi jégtakaró gyors átalakulása messze túlmutat a sarkvidéki térségen. A folyamat hozzájárulhat a tengerszint emelkedéséhez, és az óceáni áramlások működésére is hatással lehet.
Josep Bonsoms, a kutatás vezető szerzője és a Barcelonai Egyetem földrajz tanszékének professzora úgy fogalmazott, hogy a jégtakaró gyors átalakulásának nemcsak globális környezeti következményei vannak, hanem az Északi-sarkvidéket új stratégiai, gazdasági és területi folyamatok középpontjába is helyezi. A kutatók szerint ezért különösen fontos pontosan megérteni, milyen mechanizmusok erősítik fel az extrém olvadást, mert ez alapvető lehet a jövőbeli kockázatok felméréséhez és a megalapozott szakpolitikai döntésekhez.
(Forrás: Science Daily, fotó: Unsplash)
Ez is érdekelhet: