Rizsmagokkal végzett kísérletek során az MIT mérnöki csapata azt tapasztalta, hogy a hulló cseppek hangja hatékonyan kizökkenti a magokat a nyugalmi állapotból, serkenti őket a gyorsabb csírázásra, mint azok a magok, amelyeket nem tettek ki ugyanazoknak a hangrezgéseknek.

A Scientific Reports-ban publikált eredmények az első közvetlen bizonyítékok arra, hogy a növényi magvak és palánták képesek érzékelni a természetben előforduló hangokat. Kísérleteik során rizsmagokat merítettek sekély vízbe – a rizs mind talajban, mind sekély vízben képes csírázni. A kutatók gyanítják, hogy sok hasonló magtípus is reagálhat az eső hangjára.

Az MIT kutatói kidolgoztak egy hipotézist: amikor egy esőcsepp egy pocsolya vagy a talaj felszínére esik, egy hanghullámot kelt, amely rezgésbe hozza a környezetet, beleértve a sekély vízben elmerült magokat is. Ezek a rezgések elég erősek lehetnek ahhoz, hogy kimozdítsák a mag sztatolitjait, amelyek apró, gravitációérzékelő organellumok a mag bizonyos sejtjeiben. Amikor ezeket a sztatolitokat meglökik, mozgásuk jelzi a magok és a palánták növekedését és csírázását.

„A tanulmányunk azt állítja, hogy a magok olyan módon érzékelik a hangot, ami segíthet a túlélésükben

– mondta az egyik szerző, Nicholas Makris, az MIT professzora. – Az eső hangjának energiája elegendő ahhoz, hogy felgyorsítsa a mag növekedését.”

Makris és társszerzője, Cadine Navarro, az MIT Várostudományi és Tervezési Tanszékének korábbi végzős hallgatója, gyanítják, hogy az eső hangja hasonló más természeti jelenségek, például a szél által keltett rezgésekhez. Terveik szerint ezt a munkát folytatják, hogy más természetes rezgéseket és hangokat is vizsgáljanak, amelyeket a növények érzékelhetnek.

A teljes tanulmány elolvasható a Scientific Report oldalán.

(Forrás: Phys.org, fotók: Unsplash)