A vállalat a tervek szerint 2027-ben helyezné el az első olyan adatközpontjait a Csendes-óceánon, amelyek már kereskedelmi léptékben lennének képesek kiszolgálni a mesterséges intelligenciát (MI) fejlesztő cégeket.
Az Ocean–3 elnevezésű egységeket a partoktól távol működtetnék, olyan területeken, ahol a rendelkezésre álló természeti erőforrást közvetlenül tiszta energiává lehet alakítani.
Az adatközponti egység külső megjelenése egy hatalmas nyalókára emlékeztet. A víz felszínén csupán a gömb alakú rész teteje látszik, amely a vízen úszik, míg a felszín alatt egy hosszú, függőleges cső nyúlik le a mélybe. A működési elv a tenger mozgásán alapul: ahogy a hullámok elhaladnak az Ocean–3 körül, a platform fel-le mozog, és ebből pedig energiát nyer. És miközben az óceán hullámzása folyamatosan termeli az áramot, egyben hűti is a környezetet – így lényegében egyszerre két problémát is ki lehet vele pipálni.
A mesterséges intelligencia kiszolgálása rendkívül komoly energetikai kihívások elé állítja a techszektort – elég csak arra gondolnunk, hogy az MI-adatközpontok a rendszermemóriaként hasznosított DRAM-, valamint az SSD-háttértárakban használt NAND-chipeket is két pofára zabálják, és részben ez vezetett minket el a memóriaválsághoz. A különböző óriáscégek eltérő megoldásokat keresnek az energetikai kihívások leküzdésére: míg a Panthalassa a hullámzás alapú tiszta energiát hasznosítaná, addig a Google és a Microsoft atomerőművekben gondolkodik, a Meta pedig a világűrből sugározná le az elektromos áramot a Földre.
Ezek is érdekelhetnek:
(Forrás: Tom's Hardware, HVG)