Kiszív az irodai melód? Gondolj arra, hogy az Artemis–2 űrhajósai nálad is több monitort bámulnak a Hold felé menet
Amikor az Apollo-korszak asztronautái a Hold felé tartottak, a pilótafülke leginkább egy óragyár és egy tengeralattjáró keverékére emlékeztetett: kapcsolók, analóg mérőműszerek és fizikai gombok százai borították a falakat. Az Orion űrkapszulában, amely az Artemis–2 legénységét szállítja, a látvány ugyanakkor egészen másképpen fest, ugyanis itt az érintőképernyők és a digitális kijelzők dominálnak.
Az úgynevezett üvegpilótafülke-technológia (glass cockpit) nem újdonság a repülésben, de az űrben egészen más kihívásokkal jár. Az Orion fedélzetén mindössze három nagy kijelző és néhány tucat fizikai kapcsoló található. Ez papíron remekül hangzik: a rendszer könnyebb, rugalmasabb és szoftveresen frissíthető.
Azonban, ahogy arra a Gizmodo rávilágított, ez azzal is jár, hogy az asztronauták szinte minden ébren töltött percükben képernyőket kell bámuljanak. És itt bizony nem netflixezésről van szó: a létfenntartó rendszerek ellenőrzése, a navigáció, a kommunikáció és a tudományos kísérletek mind-mind ezeken a felületeken zajlanak.
A földi körülmények között is jól ismert tünetek – a szemszárazság, a fókuszálási nehézségek és a kék fény okozta alvászavarok – a mikrogravitációban hatványozottan jelentkezhetnek. Az űrben a folyadékháztartás átrendeződése miatt az asztronauták szeme amúgy is extra terhelésnek van kitéve – ez a SANS-szindróma, amely látásromlást okozhat) Ha ehhez hozzáadjuk a napi 12–16 órányi monitorozást, a kockázat jelentősen megnő.
Ráadásul ott a kognitív terhelés kérdése is. Egy érintőképernyős menürendszerben való navigálás stresszes helyzetben – például egy hirtelen nyomáscsökkenés vagy technikai hiba esetén – sokkal lassabb és nehézkesebb lehet, mint egy dedikált fizikai gomb megnyomása, amit az ember vakon is megtalál.
A NASA mérnökei persze tisztában vannak a veszélyekkel. Az Orion kezelőfelületét úgy tervezték, hogy a legfontosabb információk mindig szem előtt legyenek, és a legénységnek ne kelljen végtelen almenükben bolyongania. Ugyanakkor az Artemis–2 egy tesztrepülés: itt fog kiderülni, hogy az emberi szem és agy mennyire bírja a digitális izolációt egy olyan környezetben, ahol a kikapcsolódás is csak egy másik képernyőt jelenthet. Bár a Hold látványa az ablakból kétségkívül lenyűgöző lesz, a misszió sikere azon is múlik, hogy az asztronauták képesek-e órákon át hiba nélkül olvasni az adatokat a kijelzőkről.
Ezek is érdekelhetnek:
(Forrás: Gizmodo)
