Az archeogenomikai és izotópos vizsgálatokra, valamint régészeti leletekre épülő kutatás árnyaltabb képet fest a vizsgált terület szerveződéséről, és bemutatja, hogy kapcsolataik miképpen adhatták a kialakuló új politikai rendszerek alapját – állapította meg a kutatás, amelynek eredményei a Science tudományos folyóiratban jelentek meg.

A Nyugatrómai Birodalom széthullása és a területén kialakult barbár királyságok felemelkedése az i. sz. 4–6. század folyamán az európai történelem egyik meghatározó korszakváltását jelentette. Ez az időszak a közgondolkodásban gyakran a barbár népek vándorlásának időszakaként jelenik meg, amikor Európa és Ázsia különböző területeiről érkező csoportok vették át az uralmat a birodalom egykori tartományai felett.

A nemzetközi és több tudományterületet összefogó kutatócsoport Koncz István (ELTE Régészettudományi Intézet) és Yijie Tian (Stony Brook University) vezetésével több mint háromszáz régészeti korú egyénen végzett teljes genom elemzést, valamint mobilitásra és táplálkozásra vonatkozó izotóp vizsgálatokat, hogy pontosabb képet kapjanak a korabeli egyének életéről és a közösségeiket formáló társadalmi folyamatokról.

A kutatás során két római kori (i. sz. 3–5. század) és öt langobárd kori (i. sz. 6. század) kisalföldi temető teljes körű biorégészeti vizsgálatát végezték el. Az ősi DNS-adatok és a temetkezési szokásokra vonatkozó régészeti információk együttes felhasználásával rekonstruálták a Kisalföld – a hajdani római Pannonia provincia egyik fontos területe – társadalmi viszonyait a római uralom megszűnését követően.

Az eredmények szerint a római kori lakosság genetikai összetételében a dél-európai genetikai örökség mellett az ázsiai és afrikai genetikai elemek is jelentősek voltak. Ez jól mutatja, hogy a Római Birodalomban különböző földrajzi és kulturális hátterű emberek éltek és mozogtak együtt.

Mint írták, a római uralom megszűnése után jelentősen megnőtt az észak-európai eredetű genetikai összetevők aránya a térségben, aminek legvalószínűbb magyarázatát a korszakra jellemző népvándorlások jelenthették.

A megjelenő új népesség valószínűleg kapcsolatba hozható a langobárdok történeti forrásokból ismert vándorlásával. Ez az északi germán népcsoport az i. sz. 1–2. században még a mai Észak-Németország területén tűnik fel, de az 5. század végén már a Közép-Duna vidékén találjuk őket, és hatalmukat a mai Kisalföld területére is kiterjesztették, mielőtt 568-ban Itáliába távoztak volna, ahol királyságuk egészen a 8. századig fennmaradt.

A vizsgálatok szerint nem egyetlen nagy népvándorlási hullámról volt szó, inkább összetett és hosszú időn át tartó mobilitási folyamatok rajzolódnak ki, amelyek során a Kisalföld lakói folyamatos kapcsolatban álltak az északabbra élő közösségekkel.

Az újonnan érkező csoportok nem egyszerű falusi településeket hoztak létre, hanem egy sokszínű és hierarchizált társadalmat alakítottak ki, amelyben a vezető rétegek meghatározó szerepet játszottak egy új, római kor utáni politikai rend megszervezésében.

„Az archeogenomikai vizsgálatok eredményei alapvetően változtatták meg a korszak közösségeiről alkotott képünket. Korábban úgy gondoltuk, hogy ezek a temetők nagyjából hasonló, falusias jellegű, családi alapokon szerveződő közösségekhez tartoztak. Az eredmények azonban azt mutatják, hogy a kép ennél jóval összetettebb. Bizonyos közösségek valóban kiterjedt rokonsági kapcsolatok, elit családok körül alakultak ki, más temetőkben azonban egyáltalán nem találtunk rokonokat, ezek feltehetően teljesen eltérő alapon szerveződtek” – idézte Koncz Istvánt a közlemény.

A hegykői temetőben tett kutatások szerint az észak-európai genetikai jegyeket hordozó népesség tagjai nagy, egymással szorosan összefüggő rokonsági csoportokat alkottak, a gazdagabb sírmellékletek arra utalnak, hogy ezek az emberek magasabb társadalmi státusszal rendelkeztek. Ezzel szemben a közeli Szelestén nem figyeltek meg hasonlóan kiterjedt rokonsági kapcsolatokat, az északi és déli genetikai háttérrel rendelkező felmenők keveredtek a családokban.

Az eredmények megmutatták, hogy az újonnan létrejövő közösségek biológiai értelemben nem homogén egységek, a jobbára észak-európai genetikai hátterű bevándorlók és a főként dél-európai hátterű, tovább élő helyi lakosság közötti kapcsolatok sokféle formában alakultak, és ezek együtt hozták létre egy a korábban feltételezettnél összetettebb társadalmi rendszert.

Patrick Geary történész, a projekt egyik vezető kutatója szerint a HistoGenes eredményei alapján az anyagi kultúra és a genetikai örökség nem feltétlenül jár együtt, és közvetlenül egyik sem feleltethető meg a kora középkori írott forrásokból ismert népnevekkel.

A tanulmány első szerzői Yijie Tian (SBU) és Koncz István (ELTE), szenior vezető kutatói Krishna N. Veeramah (SBU) és Vida Tivadar (ELTE) voltak, a kutatásban közreműködtek az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének és a TTK Embertani Tanszékének régész és antropológusai, valamint a leleteket őrző győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum és a szombathelyi Savaria Múzeum munkatársai is. A biorégészeti minták előkészítését az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézet munkatársai végezték.

Ezek is érdekelhetnek:

Igaz vagy hamis? – lássuk, mennyit tudsz a Napról Igaz az, hogy vasnál nehezebb elemek nem keletkezhetnek a Napban, vagy hogy nem végez keringő mozgást? És egy távoli napon vajon tényleg felrobban szupernóvaként? Lássuk, mennyire vagy képben központi csillagunkkal!

Kvíz: mennyire ismered az emberi agyat? Igaz, hogy az agysejtek nem képesek regenerálódni, vagy hogy az emberi agy mérete az elmúlt tízezer év alatt csökkent? És azt tudod, hogy milyen maximális sebességgel terjedhet az információ az agy idegpályáin?

Öt történelmi tévhit, amit sokan a mai napig elhisznek Történelmünk tele van izgalmasabbnál izgalmasabb eseményekkel, sztorikkal, feljegyzésekkel, de ugyebár nem minden arany, ami fénylik.

Kvíz: 10 trükkös tudományos kérdés, amire nehéz helyesen válaszolni Azt például igaz, hogy az agyunknak mindössze a 10 százalékát használjuk?

(Forrás: ELTE)