Ezen a héten Loral O'Hara, a NASA űrhajósa és Andreas Mogensen, az ESA parancsnoka egy különleges űrséta során gyűjtöttek mintákat a Nemzetközi Űrállomás külsejéről. A cél, hogy olyan mikroorganizmusokat találjanak, amelyek esetleg az ISS külső felületéhez tapadva túlélték az elképzelhető legszélsőségesebb körülményeket is.

A tudósok régóta tanulmányozzák a bolygó legellenállóbb mikrobáit, hogy kiderítsék, képesek-e túlélni a világűrben – az ezzel kapcsolatos megállapítások ugyanis komoly hatással lennének arra, miként alakulhat ki, sőt esetleg terjedhet szét az élet az univerzumban.

Az efféle vizsgálatok tehát nem új keletűek – írja a Futurism: már 2015-ben az űrhajósok egy dobozt helyeztek el az ISS külsején, hogy a mikrobákat a kriogén hőmérséklet és az intenzív sugárzás zord körülményei közt teszteljék. 2020-ban pedig a japán kutatók megdöbbentő felfedezést tettek: a Deinococcus radiodurans nevű baktérium, amely a doboz belsejében telepedett meg, nemcsak simán életben maradt, hanem három évig kifejezetten virágzott is a világűr könyörtelen vákuumában.

Ezzel párhuzamosan a Német Repülési Központ által 2014 és 2016 között végzett külön kísérlet, a Biology and Mars Experiment (BIOMEX) feltárta, hogy különböző egyszerű organizmusok figyelemre méltó ellenálló képességet mutatnak extrém körülmények között.

Na de miért olyan fontos, hogy mi történik néhány bacival a végtelenben? A válasz ebben az esetben inkább egy másik kérdés: vajon a fenti kísérletek arra utalnak-e, hogy a mikrobiális élet képes hatalmas bolygóközi távolságokat megtenni, és potenciálisan hídként szolgálni a Föld és a Mars közötti kezdetleges életformák számára? Másképp fogalmazva: képes lehet-e az élet átterjedni az egyik helyről a másikra? Mindez persze számtalan további következménnyel járhat: végső soron akár azzal is, hogy a földi élet is egy másik helyről került erre a bolygóra.

Jean-Pierre Paul de Vera asztrobiológus hangsúlyozta, hogy a földönkívüli élet utáni kutatás a következő generációs Mars-missziók hajtóereje lett – sőt egyes feltételezések szerint ilyen életet már találtunk is a vörös bolygón, csak véletlen elpusztítottuk a mintákban:

Talán már találtunk is életet a Marson, de ötven éve kinyírtuk véletlenül Közel ötven éve, a Viking küldetések során vizet adtak a marsi talajhoz, ami nem feltétlen volt jó ötlet, de utólag magyarázhatja a küldetés ellentmondásos eredményeit a marsi élet utáni kutatás kapcsán.

A legmesszemenőbb következtetés természetesen az, hogy az általunk ismert, földi élet csak a kozmikus jéghegy csúcsa – ha ugyanis az élet fennmaradhat akár a Föld pajzsként védő atmoszféráján kívül is, az elképesztő lehetőségeket vet fel végső soron az élet és az univerzum kapcsolati rendszerében.

(Kép: Pixabay/flutie8211)