Már évek óta fejleszti négylábú robotját a világ egyik legjobb mérnökképző egyeteme, a Massachusetts Institute of Technology, rövidítve MIT. A Mini Cheetah névre keresztelt négylábú roboton az MIT kutatói már évek óta dolgoznak, és már több mérföldkövet is leküzdöttek: a robot mostanra már nemcsak ugrani tud, de hátraszaltózni is, sőt, még focizni is. Ezek azonban eddig mind előre beprogramozott mozdulatok voltak, a robottal végzett legfrissebb kísérletek során azonban a kutatók azt vizsgálták, hogy a Mini Cheetah képes-e magától megtanulni futni – számolt be róla a Gizmodo. A kísérlet olyan jól sikerült, hogy a robot végül megdöntötte a saját korábbi sebességrekordját.

Az MIT kutatói szerint a robot hatékony működéséhez elengedhetetlen a gépi tanulás. A legtöbb mozgó robot esetében ugyanis az előre programozott reakciók nem képesek minden váratlan szituációra megfelelő választ adni, az újabb tapasztalatok leprogramozása és a robotok viselkedésének folyamatos, ember általi optimalizálása pedig nehézkes. Ezzel szemben a gépi tanulással a robotok tapasztalati úton, próbálkozással és a hibák elemzésével tanulhatnak, és a későbbiekben képessé válhatnak arra, hogy automatikusan korrigálják a viselkedésüket a változó körülmények – jelen esetben a csúszósabb talaj – leküzdésére.

A módszer hátulütője, hogy egy éppen mozogni tanuló robotot nem lenne biztonságos egymagában próbálkozni hagyni, mivel könnyen kárt is okozhat akár saját magában, akár a környezetében. Ezt a fázist azonban virtuálisan is lehetséges teljesíteni, így a tényleges hardveres üzem elkezdésekor a robotot irányító mesterséges intelligencia – jelen esetben egy neurális háló – már a megfelelő tapasztalatokkal felvértezve indulhat neki a valódi világnak. A kutatók a Mini Cheetah esetében nagyjából 100 napnyi virtuális barangolás tapasztalatát adták át a robotnak, nagyjából 3 óra alatt, számítógéppel szimulált környezet segítségével. A folyamat során a Mini Cheetah-nak a legkülönfélébb felületekkel is meg kellett küzdenie, és az MIT által közzétett videó alapján észrevehetően magabiztosabban – ugyanakkor kaotikusabban is – mozog az ember által programozott társainál.

A Mini Cheetah érdekes módon elsősorban a saját lábainak a mozgásából érzékeli, ha kompenzálnia kell a terep okozta nehézségeket: a robot meg tudja állapítani, ha nem jár olyan hatékonyan, mint tudna, és attól függően, hogy mit csinálnak a lábai, igazítja a mozgását, hogy biztosítsa az előrehaladást. Ezzel szükség esetén azt is kompenzálhatja, ha az alkatrészei sérülés vagy túlzott igénybevétel következtében alul teljesítenek.

Az MIT robotja ugyan eleinte kicsit sután mozgott, a későbbiekben azonban sikerült olyannyira optimalizálni a saját mozdulatait, hogy végül megdöntötte az eddigi sebességrekordját is: a Mini Cheetah ugyanis 3,9 métert tett meg másodpercenként, ami nagyjából egy futó ember sebességének felel meg. Az új megközelítés azonban nem csak a robotok futásra való megtanításáról szól. A gépi tanulással robotikus kezeket például gyorsan meg lehetne tanítani több ezer különböző tárgy biztonságos használatára, annak ellenére, hogy fizikailag még soha nem érintették azokat; autonóm drónokat pedig biztonságos szimulációk segítségével meg lehetne tanítani arra, hogyan repüljenek zord időben – mindezt anélkül, hogy akár egy másodpercig is kockáztatni kellene drága berendezések épségét.

(Fotó: MIT)