Az alternatív rakétaindítási módszerek iránt már az előző században is nagy igény mutatkozott, azonban az innovatív ötletek legtöbbjét, mint például az űrlift koncepcióját csak elméletekben dolgozták ki részletesebben, a megvalósításukra soha nem került sor. Az ok nem az érdeklődés hiánya, vagy valamilyen egyszerűbb és olcsóbb megoldás megjelenése volt, hanem a berendezésekhez szükséges technológia bonyolultsága, például a megfelelően hosszú szén-nanocsövek létrehozása az űrlift kábeléhez, amelynek extra ellenállónak kell lennie, hogy kibírja a rendkívüli megterhelést.
A rendhagyó ötletek közül egy ért el rövid életű sikert, ez volt a kanadai-amerikai HARP projekt (High Altitude Research Project), ami egy nagyméretű ágyúval juttatta el a Martlet típusú lövedékeket előbb csak a troposzférába, később már jóval magasabbra, a Kármán-vonal környékére. A program célja első körben a magaslégkör tanulmányozása volt főként meteorológiai szempontokból, de a végső cél a rakéták Föld körüli pályára juttatásának költséghatékonyabb módja lett volna, amit lehetséges, hogy sikerül is megvalósítani, ha nem állítják le a projektet finanszírozási gondok miatt a hatvanas évek végén. Így is született azonban a HARP programból egy olyan, mérföldkőnek számító rekord, amelyet azóta sem döntött meg senki: 1966. november 18-án az űrágyú 179 kilométeres magasságba küldött egy Martlet 2 rakétát, ami rekordtartó a valaha legmagasabbra kilőtt lövedékek között.
A SpinLaunch berendezése ugyan nem ágyú segítségével, hanem egy óriási centrifugával, de szintén a HARP-hoz hasonlóan alternatív megoldással igyekszik újat mutatni a rakétaindítások területén és a cég kifejezett célja, akárcsak annak idején a HARP-é és más ötleteké is, hogy egy jóval költségkímélőbb verzióját valósítsa meg a szállítmányok magasba juttatásának. A cég alapítója, Jonathan Yaney nyilatkozta szerint a rakétaindítások és a velük való szállítás drágaságának oka egyszerűen a fizikában keresendő, mégpedig a rakétaegyenletben (más néven Ciolkovszkij-egyenlet), ami egy idealizált rakéta mozgását írja le.
Az egyenlet alapján (is) nyilvánvalóvá válik, hogy az ilyen típusú szállítmányozás igen pazarló az üzemanyag és így a költségek tekintében,
mivel az űreszköz által hordozott tehernek a nagy részét maga az üzemanyag teszi ki.
A SpinLaunch módszerével, a cég ígérete szerint, lehetségessé válik a 2000 dollár /kilogramm, vagy később akár néhány száz dollár /kilogramm szállítási költség elérése, de ehhez előbb még azt is szükséges demonstrálni, hogy a berendezésből kilőtt rakéta valóban képes a Föld körüli pályára állítani a szállítmányát, amit főként kisebb műholdak képviselnek majd. A tesztek a Spaceport Americában megépített 12 méteres prototípusban már tavaly elkezdődtek, de egyelőre csak a szuborbitális pályát célozzák, a Föld körüli pálya elérésének kísérletére valamikor 2025-ben kerül majd sor.
A SpinLaunch rendszerének végső változata körülbelül 8000 km/h sebességre gyorsítja majd fel a kilőni kívánt rakétát, amely a műholdakat szállítja, ehhez a vákuumkamrában forgó kar adja a lendületet. A rakéta így egészen magasra juthat üzemanyag használata nélkül, saját hajtóművére csak egy rövid ideig lesz szüksége, amíg végül 60 kilométeres magasságból a Föld körüli pályáig ér. Ezzel körülbelül 70%-ot tudnak spórolni az üzemanyagon.
"Nem bocsát ki károsanyagokat az atmoszférában és az egyetlen alternatívát jelenti a kémiai és belsőégésű meghajtás mellett."
- jelentette ki Yaney a technológiával kapcsolatban.
A cég április 6-án jelentette be, hogy a módszerük iránt a NASA is érdeklődik és már meg is kötötték velük az első szerződésüket, amelynek értelmében ebben az évben útjára indítják az űrügynökség szállítmányát. A Space Act Agreement a NASA Flight Opportunities Programjának a részét képezi, ennek keretében olyan újszerű technológiákat kutatnak, amivel az űrkutatás és űrkereskedelem területén való előrelépést segíthetik elő a privát szektor bevonásával. A teszt elvégzése után a szállítmányt vissza is hozzák és az eredmények alapján döntenek a program további sorsáról.
Yaney szerint a megbízás nagy előrelépést jelent a cég számára, mivel így a technológiai fejlesztési fázisból hamarosan már a kereskedelmi szolgáltatásra való felkészülés szakaszába léphetnek.
(Fotó: SpaceLaunch)