Elsőre meglepőnek tűnhet, hogy a közel öt évtizede óránként több mint 61 ezer kilométeres sebességgel haladó szonda még mindig nem tett meg egyetlen fény napnyi utat. Ez azonban jól érzékelteti, milyen elképesztően hatalmasak a világűr távolságai.
A mérföldkőnek ráadásul gyakorlati jelentősége is van: ettől kezdve egy Földről küldött rádióüzenet már egy teljes nap alatt ér el a Voyager–1-hez, a válasz pedig újabb egy nap múlva érkezhet vissza.
A küldetés eredetileg jóval szerényebb célokat kapott. A Voyager–1 a Jupiter és a Szaturnusz mellett repült el, majd a tervezett program befejezése után is folytatta útját. 2012-ben első ember alkotta eszközként lépett ki a Naprendszert körülvevő helioszférából, és azóta is értékes adatokat küld a csillagközi térről. Testvérével, a Voyager–2-vel együtt máig ezek az egyetlen működő űrszondák, amelyek a helioszférán kívül dolgoznak.
A csaknem ötvenéves űreszköz energiaforrása azonban lassan kimerül. A NASA az elmúlt időszakban fokozatosan lekapcsolta a fedélzeti műszereket, hogy minél tovább fenntarthassa a kapcsolatot a szondával.
Jelenleg már csak két tudományos műszer működik, de a számítások szerint a Voyager–1 még a 2030-as évek elejéig képes lehet adatokat továbbítani.
Ha egyszer végleg elnémul, az sem jelenti majd küldetése végét. A fedélzetén ott utazik az ikonikus Aranylemez, amely több mint ötven nyelven elhangzó üdvözléseket, földi hangokat, zenéket és az emberi civilizáció üzenetét őrzi arra az esetre, ha egyszer valaki rátalálna a távoli jövőben.
Ezek is érdekelhetnek:
(Forrás: Science Alert)
Itt állíthatod be, hogy a Rakéta az elsők között legyen a Google keresőben