Újabb műszert kapcsoltak ki a Voyager–1 űrszondán, csak hogy meghosszabbítsák az űrszonda küldetését
Ezúttal az alacsony energiájú töltött részecskéket vizsgáló LECP (Low Energy Charged Particle) detektort állították le, amely évtizedeken át szolgáltatott pótolhatatlan adatokat a Naprendszer határáról és a csillagközi térről.
A műszert nem hiba miatt állították le, hanem egy előre megtervezett „halállista” alapján, amelyről korábban már hét másik egység is lekerült.
A NASA Jet Propulsion Laboratory (JPL) szakemberei szerint a Voyager–1 nukleáris generátorai évente nagyjából 4 wattal kevesebb áramot termelnek, ami ebben a távolságban már kritikus hiányt jelent. Egy február végi rutinmanőver során az energiaszint váratlanul annyira visszaesett, hogy félő volt: bekapcsol az űrszonda automata védelmi rendszere, ami végleg elnémíthatná az eszközt.
Kareem Badaruddin, a misszió menedzsere hangsúlyozta, hogy bár fájdalmas minden egyes tudományos eszköztől búcsút venni, jelenleg ez az egyetlen módja annak, hogy a szonda legalább még egy évig működőképes maradjon.
A mérnökök azonban nem adják fel, és egy kockázatos, Big Bang névre keresztelt műveletre készülnek. Ennek lényege, hogy egyszerre több eszközt és fűtőegységet is átcsoportosítanak vagy alacsonyabb fogyasztású módba kapcsolnak, hogy elkerüljék az üzemanyagvezetékek befagyását.
A manővert először a kicsit közelebb járó és több energiával rendelkező Voyager–2-n tesztelik le májusban és júniusban, majd ha minden jól megy, júliusban a Voyager–1-en is végrehajtják. Jelenleg mindkét szondán már csak két-három aktív tudományos műszer maradt, amelyek a plazmahullámokat és a mágneses tereket figyelik ott, ahová ember alkotta tárgy korábban sosem jutott el. Bár a most lekapcsolt LECP detektor motorját – ami a szenzort forgatja – minimális áramon hagyták, hátha egyszer még szükség lesz rá, a NASA csapata most minden erejével azon van, hogy a 25 milliárd kilométerre járó veterán még minél tovább sugározhassa haza a kozmosz titkait.
A két szonda tudományos célja a Naprendszer külső bolygóinak – a Jupiternek, a Szaturnusznak, az Uránusznak és a Neptunusznak – a megfigyelése volt. Eredeti küldetésüket 1989-ben befejezték, de azóta is száguldanak tovább – remélhetőleg még hosszú-hosszú ideig.
Ezek is érdekelhetnek:
