A válasz: igen, valóban megállja a helyét a feltevés. Ugyanakkor gyorsan tegyük hozzá, hogy a jelenségért felelős Coriolis-erő csak nagyobb távolság esetén hoz látványos eredményt.
És még egy rakás feltételnek teljesülnie kell. (Legalábbis nagyjából.) Ezt ebben a hőskori videóban próbálták szemléltetni.
De lássuk, mi is a helyzet a videóban vázolt kísérletben. A szükséges feltételek közül az egyik a már említett helyszínválasztás, amely teljesen rendben volt, hiszen Sydney és az alabamai Huntsville is elegendően nagy (és szinte egyforma) távolságra van az Egyenlítőtől. Az is remek döntés volt, hogy nem mosdókagylókat, hanem jóval nagyobb medencéket használtak a kísérlethez.
És természetesen minimalizálni kellett az olyan külső körülmények behatását, mint a lefolyók felépítése között lévő különbségek, vagy a dugó kihúzásának pillanatában fellépő zavar, ugyanis ezek mind befolyásolhatják a víz örvénylésének a forgásirányát.
A Coriolis-erő lényegében a Föld forgása miatt fellépő, a mozgó testekre ható fiktív tehetetlenségi erő, amely a tárgyakat az északi féltekén jobbra, a délin balra téríti el. Szemléletes hatást gyakorol a napfoltok, a szelek és a tengeráramlatok forgásirányára, a lövedékek pályamozgására, és figyelembe kell venni az űrhajók felbocsátásakor is.
Ezek is érdekelhetnek:
