1924 augusztusában David Todd, egy amerikai csillagász, a Marsról érkező rádiójeleket próbálta rögzíteni abban a reményben, hogy bizonyítékot talál az intelligens életre a Vörös Bolygón – számol be róla a New York Times nyomán a Futurism. Akkoriban épp nagyot ment a Mars-mánia, a közvélemény érdeklődése sosem volt felfokozottabb. Ehhez társult, hogy a Mars relatíve persze, de igen közel található a bolygónkhoz, ami kivételes lehetőséget kínált egy ilyen kutatásra.

Todd nem egyedül dolgozott ezen a projekten, hanem Charles Francis Jenkinsszel, a televíziós technológia egyik úttörőjével működött együtt. Jenkins feladata az volt, hogy egy olyan rádiókészüléket kezeljen, amely képes az észlelt jeleket nyomtatott hullámformákká alakítani. A kísérlet sikere azonban nagyban függött egy külső tényezőtől: a teljes rádiócsendtől – hogy más jelek ne zavarhassanak be az észlelésbe. Todd ezért szokatlan kéréssel fordult a rádióállomásokhoz: arra kérte őket, hogy időszakosan szakítsák meg az adásukat. Bár a teljes globális együttműködésre tett kísérlet kudarcba fulladt, az Egyesült Államok haditengerészete beleegyezett abba, hogy rövid időre országos rádiócsendet hirdessen ki – és így 1924. augusztus 21. és 24. között minden órában öt percre leálltak az adások.

A korban elég drasztikus intézkedés (bár ma is annak számítana, ha napjában öt percre kikapcsolnák az internetet) gyorsan gyümölcsöt is hozott. Az egyik csendes időszak alatt ugyanis Todd és Jenkins szokatlan jelet fogtak. A kinyomtatott hullámforma egy különös, “durván rajzolt arcra” hasonlított. Elképzelhetjük, hogy ez akkortájt mekkora izgalmat okozott – sokan egyenesen úgy vélték, hogy végre itt az áhított bizonyíték, és ez a jel a marslakók üzenete. A jel forrását sajnos azonban nem sikerült beazonosítani, de azt Jenkins is elismerte, hogy:

“Ez egy furcsaság, amit nem tudunk megmagyarázni.”

A tudósok végül inkább kizárták, hogy a jel a Marsról érkezett volna, mivel nem szerettek volna magukból bolondot csinálni, és nem rendelkeztek egyértelmű bizonyítékkal. Viszont azt sem sikerült megválaszolniuk, hogy mégis ki és honnan küldhette ezt a jelet.

Noha a kísérlet nem szolgált közvetlen bizonyítékkal a földönkívüli életre, legalább, a történelem folyamán talán először, felkorbácsolta a lelkesedést a kérdés iránt. Sőt nem csak a földönkívüliek, hanem úgy általában a hatalmas és titokzatos univerzum iránt. Persze ma már hatalmas rádióteleszkópok vizslatják a végtelent, és a rádiócsillagászat egy hivatalos tudományterület, Todd és Jenkins munkája mindennek volt egy korai előfutára. Az idegen civilizáció utáni érdeklődés sem végezte a történelem valamely félreeső kartotékjában, hiszen a SETI vagy akár a Breakthrough Listen projektek épp ezt kutatják egyre újabb megközelítésekkel, sőt akár a mesterséges intelligenciát is csatarendbe állítva.

(A cikkhez használt kép illusztráció, forrása: Pixabay/ghasoub)