A csillagászok 2023–2024-ben nagy rádiótávcsövekkel figyelték az üstököst, és ekkor észlelték az ún. 18 cm-es hidroxil-vonalat – ez a vízgőz napfény hatására történő szétesésekor keletkező hidroxilgyök (OH) rádiós jele.
A spektrum alapján meg lehet becsülni, mennyi víz távozik, milyen gyorsan tágul a gáz, és hogyan változik mindez a hirtelen „pöffentések” után. A rádiójelek tehát nem üzenetek, hanem a kémia és a fizika szabályai szerint összeálló, jól értelmezhető jelzések arról, mi történik a mag körül és annak a belsejében.
Így ha az üstökös „megszólal”, ezzel valójában adatot szolgáltat a saját összetételéről és működéséről. Minél többet figyeljük ezeket a rövid, természetes rádiófelvillanásokat, annál közelebb kerülünk ahhoz, hogy megértsük a látványos kitörések okát – és általában azt, hogyan viselkednek ezek a jégből és porból álló ősi objektumok.
(Kép: a 12P/Pons–Brooks, forrás: wikimedia.commons)
