A Szaturnusznak jelenleg 274 holdját tartják számon hivatalosan, de nem kizárt, hogy a közeljövőben még többet fedeznek majd fel a csillagászok. A bolygó körül ugyanis számos apró kísérő kering - közülük 128-at csak a tavalyi év márciusa során észleltek, illetve ekkor erősítették meg a felfedezésüket. 178 évvel ezelőtt azonban még sokkal kevesebbet ismertek a szakértők: a Szaturnusz egyik legkülönösebb holdja emiatt, és furcsa tulajdonságai miatt 1848 egyik nagy csillagászati érdekességének számított.

A görög mitológia egyik titánja után Hyperionnak (Hüperión) keresztelt holdat 1848-ban egymástól függetlenül többen is detektálták - William Cranch Bond és fia, George Phillips Bond az Egyesült Államokban szeptember 16-án, valamint William Lassell az Egyesült Királyságban két nappal később. Lassel azonban megelőzte Bondékat a holdról szóló publikálással és az elnevezéssel is, így a Szaturnusz akkor ismert nyolcadik holdja eleinte főként az ő nevéhez kötődött.

A Hyperion legszembetűnőbb sajátossága, hogy rendkívül szabálytalan: úgy néz ki, mint egy fürdőszivacs a benne található rengeteg kráter és üreg miatt.

A lyukak méghozzá egészen rejtélyesek, az űreszközök által készített felvételek tanúsága szerint több kráter fala vagy pereme világos, de az aljukon valamilyen sötét anyag található. A holdat 2005-ben vizsgáló Cassini szonda hiperspektrális felvételei arra utalnak, hogy a világos és a sötét anyag is jégből áll, és a jég szén-dioxidot is tartalmaz. A Hyperion nem csak lyukacsos szerkezete, hanem anyaga miatt is nagyon “könnyű”, a sűrűsége csak fele a víz sűrűségének, és feltehetően a szén-dioxidon kívül metánt is tartalmaz nagyobb mennyiségben.

A 410 x 260 x 220 kilométeres hold 1 500 000 kilométerre kering a Szaturnusztól, de a keringése inkább bukdácsolásnak nevezhető, mivel kaotikusan és kiszámíthatatlanul jut át az elliptikus pályáján, miközben forgása állandóan változik. Ez a szinte élőnek tűnő, zavaros mozgás részben a Titánnak, a Szaturnusz legnagyobb holdjának köszönhető, ami hatással van a Hyperionra, és fenntartja a kisebb hold excentrikus forgását.

(Fotó: NASA/JPL-Caltech/Space Science Institute)