Az 1977-ben indított Voyager–1 a Naprendszer pereme felé sodródik, jelenleg 171 csillagászati egységre (UA) jár a Földtől, ami nagyjából 25 milliárd kilométernek felel meg, vagyis a Nap–Föld távolság 171-szeresének. A számítások szerint november közepén újabb mérföldkőhöz érkezik: először fordul elő, hogy egy ember készítette eszköz egy teljes fénynapnyira kerül bolygónktól, így minden üzenet oda-vissza legalább egy napig utazik majd. Ilyen távolságból a kommunikáció már önmagában technikai bravúr, hiszen az antennákat mindössze 10⁻¹⁶ watt teljesítményű jel éri el – a NASA-tól lehet tudni, hogy „egy modern elektronikus digitális óra ennél 20 milliárdszor nagyobb teljesítményen működik”.
A kapcsolat fenntartásán a NASA globális antennarendszere, a kaliforniai Goldstone-ban található Deep Space Network (DSN) dolgozik, amely rendszeresen fogad adatokat a szondától, még akkor is, ha az öregedő fedélzeti rendszerek egyre több hibát produkálnak. Nemrég például ideiglenesen egy 1981 óta nem használt adóra kellett átkapcsolni, hogy helyreálljon a kommunikáció.
Különösen figyelemre méltó, hogy amatőr csillagászok képesek voltak elkapni a Voyager–1 jelét. A holland Dwingeloo rádióteleszkóppal dolgozó csoport speciális antennát és precíz pályaszámításokat használt a Doppler-eltolódás korrekciójára, így sikerült kiemelniük az alig észlelhető rádiójeleket a háttérzajból. Az utólagos elemzések pedig megerősítették, hogy valóban a Voyager–1 rádiójeléről van szó. Ez különösen figyelemre méltó, hiszen a teleszkóp jóval kisebb, mint a NASA professzionális berendezései.
Érdemes megemlíteni, hogy a csapat már 2006-ban is észlelte a szondát, akkor azonban „csak” 14,7 milliárd kilométer távolságban volt, azóta pedig a jel érzékelhetően gyengült.
(Forrás: IFL Science, fotó: NASA/JPL-Caltech)
Ez is érdekelhet: